Prológus

 Sziasztok!
Hihetetlen érzés most, hisz egy olyan emberről írok, akiről már nagyon régóta akartam, de csak most jutottam el idáig. Ez a történet, most egy titkos szerelemről fog szólni.... Nagyon rég írtam prológust, de próbáltam összehozni, annyira, hogy elviselhető legyen. És még itt az elején szeretnék a Fifth Harmony rajongóktól, tudom, hogy Camila nem olyan, mint a történetben, de mivel ő Shawn - nagyon közeli - lány barátja az életben, tudok mire alapozni... Még egyszer bocsánat, bár mondjuk itt még nem tűnik fel..
 Jó olvasást,
millió puszi, xx Dorie C.

////

Secret Love Song ( Part II )

 Emlékszem amikor először találkoztam vele. Karizmatikus, vonzó, szexi volt, és mindenki ismerte őt. Amikor belépett az ajtón minden nő felé kapta a fejét, és az összes jelenlévő személy beszélni akart vele. Boldognak tűnt, pedig mindenki jól tudta, hogy az élet párszor megtépte őt. Mindenkit elvarázsolt a mosolyával. De egyedül én tudtam őt elvarázsolni, amiről senki sem tud… 

  Próbáltam nem felkelteni a figyelmet. Azt mondta nekem, hogy hátul menjek be. Ennek egy akadálya volt. A testőrök, mert ugyan volt VIP belépő kártyám, az nem volt elég, hogy bejussak. Nem voltam családtag, vagy közeli ismerős. Egy lány voltam, akiről senki sem tudott. Egy telefonhívással később már bent voltam az arénában, és a privát vendégeknek kijelölt helyen várakoztam. 

  Még két perc és kezdés…

  A tömeg sikítozott, és amikor a nagy képernyő elkezdett visszaszámolni egy emberként kezdték el kántálni Shawn nevét. Magamban én is az ő nevét kiabáltam. Minden elsötétült, majd a gitárjával a kezében berobogott a színpadra. Szinte alig lehetett látni, de a közönség már készült. A lámpák egy pillanatra mindent elvakítottak, és semmit sem lehetett látni, be kellett hunynom a szemem, aztán már csak a reflektor fény világított, és csak őt. Minden más sötét volt, de a rajongók telefonja megvilágította a sötét részt. 

  A Show You-val kezdett. Aztán jött a The Weight, az I Don't Even Your Name, a Bring it Back, a Something Big, a Love Yourself cover, aztán jött a kedvencem. A Memories… Minden éjjel, amikor együtt aludtunk, ezt énekelte nekem. Rólunk írta. Rólunk, és senki másról. Az emberek azt hiszik, hogy ez is csak egy nyálas szerelmes dal, amit egy kisfiú énekel, de nem. Ez a miénk. Egy dal, arról a kapcsolatról, amiről senki sem tud. A többi dal közben végig arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne, ha az egyik dal után, vagy előtt, elmondaná, hogy itt vagyok… 

  ,,Még mielőtt elkezdődne a következő dal, megszeretném köszönni a barátnőmnek, hogy eljött ma este!” Szép álom. 

  A koncert vége előtt pár perccel igyekeztem észrevétlenül kiosonni az arénából. Próbáltam úgy menni, hogy egy lesi-fotós se vegyen észre. Nem tudtak rólam, de egy kép, ahogy a hátsó kijáraton távozom, és a fél internet tele lesz az arcommal. A kocsimhoz mentem. Beültem az anyósülésre, és onnan indítottam be az autót. A motor dörmögni kezdett, a rádióban pedig felcsendült a When We Were Young, Adele-tól. Csendben vártam. 

– And I swore you moved overseas – dúdoltam az énekesnővel együtt. Végszóra nyílt a vezető ülés ajtaja, és pattant be mellém, Shawn. Egy puszit nyomott az arcomra, majd elindult a kocsival.

– Csodás show volt – suttogtam megtörten. A térdemre tette a kezét, és úgy vezetett tovább.

– Igen? – kérdezett vissza mosolyogva – Tudod, egész végig görcsben voltam amiatt, hogy ott vagy… Aztán egyszer észrevettelek. Onnantól kezdve attól féltem, hogy fogod magad és lelépsz – nevetett.

– Sosem tennék olyat – néztem rá, először azóta, mióta a kocsiban van. Az utat nézte, miközben a térdemet szorongatta.

  Az volt az utolsó esténk, mielőtt ő elment volna a világ turnéjára. Rémes érzés volt az egész. A tudat, hogy ő holnap amikor felkelek már nem lesz mellettem, hanem a repülőn fog ülni a menedzsmentjével, és valószínűleg azokat a számokat fogja hallgatni, amik miatt teljesen kizár az elméjéből. De ez csak egy apró paranoia. Az igazi félelmem mindig is az lesz, hogy talál valaki jobbat, akibe beleszeret, és elhagy. Tudom, hogy el fog jönni az, amikor megérzi a korkülönbséget kettőnk között, vagy egyszerűen elege lesz belőlem. Találni fog valaki mást. Valaki jobbat. Szerethetőbbet. 

– Jól vagy? – a keze megkereste az enyémet a sötétben. A rádió is halkabban szólt, a holdfény pedig alig látható világítást adott az autóban. Ránéztem – Hmm? – a hold szép lassan eltűnt mögötte, így már az ő barna haját csillogtatta az égitest. Hamarosan az eget ellepték a viharfelhők, de nem esett. Csak gyülekeztek felettünk, fenyegetést adva a gyalogos embereknek. Újra az ölemre néztem. A bal kezemet néztem, a hüvelykujjammal a mutató ujjamat piszkáltam. A könnyek némán gurultak le az arcomon, hideg nyomot hagyva a tűzforró bőrömön. A szerelem nem igazi, ha titokban tartják, még akkor is, ha bármit megtennénk a másikért.

  Továbbra sem válaszoltam, csak néztem, ki az ablakon, ki az emberekre. Egyedül sétáló, magányos szívek. Shawn a kezemet szorongatta, én tovább sírtam, hangtalanul. A szerelmem az enyém volt. Csak az enyém, és legszívesebben kiordítottam volna a világnak, hogy szerelmes vagyok, de nem tehettem. Nem tehettem meg semmit. Amikor buliban voltunk, nem csókolhattam meg a táncparketten, és nem foghattam meg a kezét az utcán. 

  És önző akartam lenni. Csak a magaménak akartam őt tudni. De nem tehettem, ő egy egész világé volt.

  Nem mondtam semmit. Csak figyeltem, ahogyan vezet, és kiélveztem minden együtt töltött percet.