4. fejezet - Ribanc

Sziasztok!Nos, ismét sok-sok késés után, itt vagyok az új fejezettel, ami remélem tetszik nektek. Őszintén szólva imádtam írni minden szavát. Ez az egész már meg volt a fejemben, mire letudtam az egészet írni. A következő fejezetben sokkal több magyarázat lesz mindenre, főleg ennek a fejezetnek a végére lesz egy fontos magyarázat, de az most mindegy. Hát, remélem tetszik, és köszönök mindent. A zene nem magyaráz meg sok mindent, de talán ez illik a legjobban a fejezethez.
Jó olvasást!
millió puszi,xx Dorie C.

Lionheart

– Aludj – suttogom. A hangom megtöri a sötét szobában lévő csöndet. Már a tévé sem megy. 

  Egymás mellett fekszünk, én nem vagyok, álmos, Shawn viszont annál inkább, hisz neki ma egy másfél órás koncertje volt. De inkább mellettem fekszik, ébren, miközben az oldalamat simogatja. Laposakat pislog, igazából, már, az alvás határán van, de kitartóan ébren marad. Én az arcát simogatom, várva, hogy végleg lehunyja a pilláit, és aludjon, de nem használ. Egy sötét kék pólóban van, és egy alsónadrágban, míg én egy bugyiban, és az ő, egyik, hosszú ujjú, pulcsijában. Lassan a hasára fordul, ezért én mára hátát simogatom, hogy tényleg elaludjon. Az oldalamról, a másik kezemre teszi a kezét, ami a számnál pihent, eddig. Nem alszik. Közelebb kúszok hozzá, átöleli egy karjával a derekam. A szét tett lábai közé teszem, az én jobb lábam. Teljesen összegubancolódva fekszünk, a bevetett ágyon. Még arra sem volt ereje, hogy várjon fél percet. A szobába már félmeztelenül jött. Átvett egy pólót, majd levette a nadrágját, zokniját, és bedőlt az ágyba. Én addigra már megfürödve, és pizsamában, vártam rá, valami hülye műsort nézve a tévében. 

  Nem tudok arról, hogy Camila, esetleg, tudomást szerezett arról, hogy itt vagyok, de még nem találkoztam vele, és nem is tervezek. Nem szeretnék egy olyan lánnyal találkozni, aki tönkre akarja tenni Shawn, és az én életemet. Egyszerűen nem szeretném látni az arcát, a lényét, és semmit, ami vele kapcsolatos. Gyűlölöm, mert el akarja venni tőlem Shawn-t, az egyetlen embert, akit magam mellett tudhatok. A legjobb barátomat, és a szerelmemet. És gyűlölöm azért, mert tudom, hogy Shawn most szenved. Megakarom őt védeni, bármi áron. De nem akarom, hogy neki rossz legyen. Ha ő jól van, akkor én is, bármilyen klisésen is hangzik ez az egész. Ez olyan, mint a ,,Ha te ugrasz, én is ugrom” felállás. Ha Rose nem szenvedett volna, akkor nem akart volna leugrani, és akkor nem lenne ott Jack, hogy megmentse a lányt. És akkor nincs szívfájdító szerelmes sztori.

– Hercegnő – az arcára emelem a tekintetem. Az egyik szeme teljesen be van csukva, míg a másik csak félig, és úgy bámul rám.

– Tessék? – kérdezek vissza, de ő már az álmok világában táncol. Vékony mosollyá húzom a szám, és megsimítom az arcát, később egy apró puszit nyomok rá. Még jobban befészkelődök a karjai közé, és én is próbálok elaludni több-kevesebb sikerrel. Az agyam kattog, de a szememet alvásra bírom.

 Reggel Shawn még mellettem van. Régen volt olyan, hogy mellette ébredek, hisz mindig eltűnik, mire felébredek, egy üzenetet hagyva maga után. Elmosolyodom, amikor észre veszem, hogy egy nyálcsík van az arcán, amit próbál ugyan álmában letörölni, de nem sikerül, csak jobban elkeni. Motyog álmában. Valami értelmetlenséget, de azt nagyon magyarázza, valakinek. A takaró, alattunk van, így az én lábam az éjszaka folyamán, jégcsappá változott. Shawn a hátán fekszik, míg én az ágy szélén az oldalamon a lehető legtávolabb Shawn-tól. Úgy látszik éjjel vándoroltunk. Nehezen, de feltápászkodok az ágyból, és a ruháim után nézek. Egy adag tiszta ruhával, és a kis neszeszerrel, amit magammal hoztam, bevonulok a fürdőbe. A pizsamámat levetem, a hajamat pedig felkötöm egy kontyba. A jázmin illatú tusfürdőmet a kezembe veszem, majd belépek a zuhanykabinba. Megengedem a vizet, ami először hideg, majd szépen lassan, bőrt égető, forró lesz. 

  Lassan megfürdök. A bőröm piros lesz a víz hőmérséklete miatt. A víz eláll, körém pedig egy törölköző csavarodik. Kibontom a hajam, majd kifésülöm. Bekenem magam testápolóval, ami gyorsan felszívódik, aztán felveszem, a kiválasztott ruhadarabokat. Kint nincs olyan meleg, de az idő hidegnek sem mondható. Egy hosszú ujjú pulcsit veszek fel, fekete farmerral. A sminkem a szokásos. Alig látszik, de lehet látni, hogy az arcom nem a természetes. Kimegyek a fürdőből, és a szekrényhez lépek, ami előtt ott van a bőröndöm. Elé térdelek, és belerakom a felesleges dolgaimat.

– Még nem láttalak rövid ujjúban – szólal meg mögöttem Shawn, mire kissé megugrok. Hátra fordulok. Az egyik könyökén támaszkodik, és úgy néz rám, mosolyogva. Felállok, és én is somolyogni kezdek. Mellé ülök, ő pedig átfogja a derekamat, azután magára húz. Arcomat kezeibe fogja, és megízleli az ajkaimat. Apró puszit nyomok a szájára. Felsóhajt, majd felül, így már az ölében ülök.

– Mik lesznek ma a programjaid?

– Még nem tudom, de tegnap azt mondták, hogy lesz két interjúm. Egy tévés, és egy az egyik újságnak, tehát valahol erre felé, egy szobában, vagy talán az itteni stúdióban, miközben a készítjük a további dalokat…. – magyarázza – Te merre leszel?

– Megnézem a várost, valahol eszek valamit, aztán este visszajövök – mesélem neki a terveimet. Elmosolyodik, és egy puszit hint a tenyerembe. A másik kezem végig szánt a haján.

– Nem jó így…. – sóhajt fel. Bólintok.

– Tudom.

– Egyszer, ígérem, hogy a te kezedet fogom meg majd az utcán, és a te szádat fogom megcsókolni a táncparketten. Ígérem, hogy egyszer mi is olyanok leszünk – összeszorítom a szám, és bólogatni kezdek. A nyakhajlatába, hajtom a fejem, aztán egy puszit adok a bőrére – Hiányoztál.

– Te is nekem – állok fel. A derekamra teszi a kezét, és felnéz rám.

– Arra gondoltam, hogy este rendelek fel, ide, kaját, és összebújva megnézünk egy filmet…. – kajánul elmosolyodik, én pedig kuncogva bele boxolok a vállába, tudatva vele, hogy értem mire gondol.

– És a rajongóid azt hiszik, hogy te egy nagyon jó fiú vagy, akinek a képe benne van a szótárban a romantika szó mellett – gúnyolódok, miközben mutogatok.

– Hát, már elmondtam, hogy A.D.I.D.A.S miről szól…. Szerintem nem kell annál több, hogy rájöjjenek, hogy nem vagyok kezdő ebben a témában – a derekamnál fogva leránt az ágyra, a hátamra gördít, és felém telepszik.

– Több olyan dalt kéne írnod, ami a szexről szól. Azt úgyis mindenki szereti – simítok végig a nyakán, a mutató ujjammal. Behunyja a szemét, és felsóhajt.

– Ne ingerelj, Hercegnő.

– Mit is mondtál? A fanfictionok-ban, hogy hívnak a rajongók? Apuci? – gondolkodok el. A számat csücsörítem, és odarakom a mutató ujjam. Shawn a nyakamhoz hajol, és puszilgatni kezdi. Felsóhajtok, és beletúrok a hajába. 

  Az ajtón kopogtatni kezdenek, én pedig oda kapom a fejem. Ijedten Shawn-ra nézek, aki annyit tátog, hogy bújjak az ágy alá. Megforgatom a szemem, de megteszem amit mond.

– Jó reggelt, Shawn – köszön neki egy férfi hang, amihez később egy cipő is társul. A levegőt is próbálom halkan venni, hogy még gyanút se fogjanak, hogy itt vagyok. Nem sokkal később egy magassarkú cipő is belép a szobába. Camila. A kezeim ökölbe szorulnak, amint felfogom, hogy ki is ő.

– Shawnie – nyávog. Eddig, akárhányszor, Shawn beszélt róla, egy kedves embernek hittem ezt az embert, akit szeretnék megismerni. De most rájöttem, hogy mennyire is gyűlölöm őt, és soha, de soha nem akarom látni.

– Ne – látom, ahogyan Shawn arrébb áll, amint a magassarkú mellé ér.

– Ezt az utcán muszáj lesz csinálnotok, Shawn. Különben oda minden. Tudod mennyibe fájt ez nekem? – emelt hangol beszél a másik férfi.

– De én ezt eleve nem akartam, Andy – tehát Andy a pasi, akit most gyűlölök.

– Ha kell a hírnév, a pénz, és a rajongók… Akkor köteles vagy ezt is megcsinálni.

– De hát nekem kell a pénz, nekem elég lenne valami fura munka is… Egyébként pedig, nekem már akkor is voltak rajongóim, amikor csak videókat töltöttem fel a Vine-re. A hírnevet, pedig nekik köszönhetem, nem pedig egy olcsó szukának – a magassarkú tulajdonosa felkiált.

– Én? Szuka? Megmondom, hogy ki a szuka. Az a ribanc Ja…. – még mielőtt kimondhatta volna a nevemet, valami történik, amit ugyan nem látok, de letudom szűrni, hogy mit csinált, Shawn.

– Oké, ez így jó. Sok ilyen csók kell, ahhoz, hogy megtartsd a pénzed – valaki felsóhajt. A szívem összefacsarodik, a csók szó hallatán. Tehát megcsókolta.

Shawn motyog: Ilyen áron nekem nem kell pénz…. A levegőt, még mindig halkan veszem. Szeretnék szólni, de nem teszem. Csöndben maradok, és addig fekszem az ágy alatt, amíg egy cipő sem marad a szobában, és az ajtó becsukódik. 

  Sóhajtva kimászok az ágy alól. Legszívesebben utánuk rohannék, és beolvasnék mindenkinek, köztük Shawn-nak is, de csak leülök az ágyra, a kezeimet pedig az ölembe teszem. Shawn egy akkora barom volt, hogy aláírt egy ilyen szerződést. De ki ír ilyet egyáltalán? Ki szabja meg egy tizenéves fiúnak, hogy csak sztárokkal randizhat? Átolvastam Shawn szerződését, nem is egyszer, de még mindig nem értem, hogy mi jó nekik ebből. Oké, a pénz, de nekik megér ennyit? Hogy egy fiú, vagy akár egy lány, aki ugyanerre a sorsra jutott, belefullad abba, hogy titkolnia kell a szerelmét, csak mert a választottja nem híres?! Dühös vagyok rájuk, mindenkire! De Camila-t sem értem. Ő nem is ennél a kiadónál van. Nem értem, hogy bírták őket egymás mellé lökni. És eddig Camila, tényleg egy aranyos, és kedves lánynak tűnt, nem hittem volna, hogy van egy ilyen sötét oldala is. De Shawn-ra nem is dühös vagyok, hanem inkább sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen menedzsmentje van, és sajnálom, hogy ilyen barátokra bír csak találni, a munkája miatt. 

  Lassan felállok, és a táskámat a kezembe kapva kilépek a szobából. Becsukom magam mögött az ajtót. A torkomból egy hatalmas sóhajtás szökik ki. A levegőt  nehezen veszem, a térdeim kissé remegnek. Forr bennem a düh, de erőt veszek magamon, és nem mutatom. A lifthez sétálok, és a gomb megnyomása után, csendben várakozok. Belül harapdálom az ajkaimat. Amint a lift megérkezik, beszállok, és békésen hallgatom a bent hallható lágy zenét, miközben a földszint felé haladok. Párszor megáll, így mire megáll, már sokkal több ember van ott, mint az elején.

  A belváros felé igyekszem. Megállok egy cukrászdánál és bemegyek. Megcsap a cukor illata, ami miatt korogni kezd a gyomrom. Rendelek magamnak egy kis sütit illetve egy csésze kávét, majd leülök egy eldugott sarokba. A lábaimat keresztbe teszem, és enni kezdek. Lassan pusztítom el a reggelimnek nevezett édességet, illetve a kávémat. 

  Egész nap a várost bóklászom. Este hatkor kezd sötétedni, nyolckor pedig már a koromsötétben sétálok a parkban. Félhetnék, de nem teszem. Nem látszik túl veszélyesnek. A jobb kezemben egy Victoria's Secret – es szatyor, a bal pedig egy Bobbi Brown – os zacskó. Nem vettem túl sok dolgot, csak olyan dolgokat, amik szükségek, és amúgy is vettem volna valamelyik nap. Mint a fehérnemű, és a smink. Leülök az egyik padra, és a mobilomra pillantok. Még egy óráig nem mehetek vissza a szállodába. A nap folyamán beszéltem Shawn-nal, és úgy egyeztettünk, hogy este kilenc körül térek vissza a hotelba. Így a legbiztonságosabb. Így nem bukhatunk le, előttük. 

  Mellém ül egy idős bácsi. Ahogy ránézek a Bolond Kalapos jut eszembe róla. Nem olyan durva sminkkel, és olyan fura ruhával, de ő jut róla eszembe. Félmosolyosra húzom a számat, és a cipőmet kezdem el nézegetni.

– Tudja, – szólal meg, én pedig furán nézek rá, hogy mit is szeretne – anyám mindig azt mondta gyerekkoromban, hogy hazudni rossz dolog. Pedig ő is mindig hazudott magáról, a családról, apámról. Én a gyerekeimnek ezt tanítottam; A hazugságot elhiszik, az igazságot nem – ránézek.

– És ezt miért mondja el nekem? 

– Csak úgy. Tudja a szívünk egyszer belefog halni a sok hazugságba – ő is rám néz, én pedig ismét a parkot kezdem el vizslatni. Az egyik fán meglátok egy mókust. 

– Mennyi hazugságot bír el a szívünk? – kérdezem az öreg kalapost.

– Érezni fogja, ha kezd megszakadni, és akkor jobb minden hazugságnak véget kell vetni – magyarázza – Tudja, rossz nézni, hogy mostanában mindenki csak a mobilokat bújja, még akkor is, ha egymás társaságában is vannak. Hiányzik a gyermekkorom, amikor még nem ilyenek voltak az emberek, és a barátságok életre szóltak. Sok embert veszítettem már el az életem során. Egy fiamat, a feleségem, és tudja, minden barátomat túl éltem. Nem vagyok magányos, hisz ott van a két lányom, és az egy fiam, és az imádott unokáim, de nekem az is elég amikor ide kiülök és nézem a parkot. Az embereket, akikről már mindenki tud mindent, hisz mindenki megoszt mindent a interneten. Hiányzik, hogy nem látok olyan embereket akik rácsodálkoznak egymásra. Régebben a feleségemmel mindig kiültünk ide, és néztük a bimbódzó szerelmeket. Ma már nem látni ilyet az utcán – csak bólogatni tudok. A torkom szorít, és nagy erő feszítésembe telik, hogy ne álljak fel és kiáltsam ki a világnak, hogy mennyire szerelmes vagyok Shawn-ba. Bár mondjuk, a legtöbben nyilván csak egy buta rajongót látnának, aki nem tudja kezelni magát.

– Köszönöm – mondom kissé könnyes szemekkel.

– Nagyon magába volt zuhanva – állapítja meg – Legalábbis ez látszódott magán.

– Hát, bármit is látott, millió érzés volt bennem, de, most sokkal jobban érzem magam – mosolygok rá. Rábólint, majd feláll, és köszönés nélkül, ahogy jött, elmegy. Vigyorogva indulok el a szállodába, és nem érdekel, ha lebukunk, pedig tudom, hogy sok esély van rá.

  A lábaim sebesen váltogatják egymást. A szatyraim többször is neki ütköznek a lábszáramnak. A bácsi monológja hangzik el újra, és újra, a fejemben, miközben monoton lépkedek. Magamban megfogadom, hogy az összes könyvemet elolvasom, amint haza érek, és félre teszem a mobilom nyomogatását, egy kis ideig. 

  Shawn ajtaja előtt körbe nézek, de szinte rögtön kopogok. Amikor kinyílik az ajtó, alig hiszek a szememnek. Hirtelen hullok darabokra, de minden részletem gyorsan visszaépítem. Előszedem a legundorítóbb műmosolyom és rámosolygok arra a ribancra.

3. fejezet - Hercegnő

Sziasztok!
Nos, először azt szeretném mondani, hogy borzasztóan sajnálom a késést, de apukámat műtötték, és nem szerettem volna állandóan a gép előtt ülni, de jól van, és most már itt is a legújabb fejezet. Köszönöm a kommentet, a feliratkozókat. Ebben a részben, betekintést nyerhetünk, valamennyire Jade (Geneieve) életébe. Az első negyede, kissé fura, de ezt beleakartam írni, és ígérem egyszer minden értelmet fog kapni. A Hereafter alt, pedig én szoktam összerakni, és nincs tehetségem a dalíráshoz, így nézzétek el nekem. A képet, pedig én szerkesztettem ( nem lett túl jó minőségű kép ), és talán nincs nagy értelme, de ez is értelmet fog kapni egyszer, és lehet, hogy már ebben a fejezeten is. De, most egyelőre ennyi, később találkozunk, Jó olvasást és
millió puszi,
xx Dorie C.

Only 1

  William Shakespeare születésének pontos dátuma ismeretlen. Minden pontos adat a szerzőről ismeretlen, a porba veszett, vele együtt. De eltöprenghetünk rajta. Vajon tényleg volt egy meleg szeretője? A felesége tényleg nyolc évvel idősebb volt nála? Nem kaphatunk soha pontos válaszokat. Talán a nevét, a karrierje elején, nem is így írta. Esetleg nem is Anne-nek hívták a feleségét, és gyermekei anyját. Lehet az ,,elveszett évei” során találta ki a nagyobb szerzeményeit. Egy biztos! Ez a szerző a mai napig a köztudatban él, és mindenki tudja, hogy ki is ő. Legalábbis ezt az arcát ismerjük. De lehet, hogy volt egy titkos, szenvedő író én-e, akit senki sem ismert. Vagy volt egy pszichopata én-e, akit senki elől nem tudott elrejteni, és emiatt egy csomóan retteghettek tőle. Semmit sem tudhatunk biztosan. Ahogy azt sem, hogy a fia miért halt meg tizenegy éves korában?! És lehet, hogy a fia halála ösztönözte a Hamletre. És egy csomó titok ellenére is, az irodalom tanárom őt tartotta a világ legnagyobb írójának, történjen bármi. Mert ő neki ilyen volt egy szerelem.

  De van egy, görög mitológia, ami szerint, az emberek eredetileg 4 karral, 4 lábbal, és egy 2 arcú fejjel születtek. A hatalmuktól félve, Zeusz két különálló részre hasította szét őket, arra kárhoztatva, hogy az életüket egymás keresésével töltsék. A történelem tanárom szerint ez baromság, hisz a melegek, hogyan találhatnák meg a párjukat ebben a világban?! Ő sosem tekintette a melegeket, vagy biszexuálisokat, embernek. Úgy gondolta, hogy egy normális ember, az ellenkező nemhez vonzódik. Eleinte mindenki beült az órájára, aztán szépen lassan ellógta az óráját. Az osztályfőnökünknek azt mondtuk, hogy ő egy homofób ember, így ezért nem ülünk be az órájára. Soha sem írta be nekünk a hiányzást.

  Egy, régi, barátom így vélekedett a szerelemről; A szerelmet, a fájdalom jelképezi. Amíg nem érzed a hiánya fájdalmát, addig nem vagy szerelmes… Nekem sosem volt elképzelésem a szerelemről. Úgy gondoltam, hogy majd észre veszem, ha egyszer az leszek. Gyerekkoromban pedig azt hittem olyan lesz, mint a mesékben, amit anyu mesélt nekem.

  Amikor kis gyerek voltam anya mindig olyan meséket mondott, amiben a hercegnő megtalálta a hercegét, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. 

  12 éves voltam, amikor anya inni kezdett, és szinte alig láttam józanon. 13 voltam, amikor nem hittem többi a mesékben. 14 voltam, amikor anya verni kezdett, és megcsalta apát. A házasságuk onnantól hazugság volt. Még 14 voltam, amikor anya terhes lett, és elkezdett terápiára járni a baba miatt. 15 voltam, amikor a családunk jobb lett, és egy apró csöppséggel áldottak meg minket az égiek. 16 voltam, amikor „anya” és „apa” újra verni kezdtek. Még mindig 16 voltam, amikor a bátyám haza jött a seregből, és soha többet nem ment vissza oda. 17 voltam, amikor a bátyám elkezdett szexuálisan zaklatni, de hallgattam. 18 voltam, amikor kitettek az otthonomból, mondván, hogy; nem kellek nekik. 19 éves voltam, amikor találkoztam Vele. És 20 éves voltam, amikor Shawn Mendes millió darabokra törte a szívemet. 

  Még mindig nem hiszek a szememnek, amikor már hatodjára olvasom el újra a címlapon szereplő szöveget. Legszívesebben darabokra tépném azt, a rohadt, újságot, de uralkodom magamon, és egy apró sóhajtás kísértében ledobom a bulvár újságot az ebédlő asztalomra. Leülök az egyik székre, és felhúzom a lábaim. A nagy lábujjam piszkálom.

  Nem tudom, hogy ez csak egy kamu-kapcsolat, hisz Shawn említette, hogy az emberre bármikor ráakaszthatnak egy lányt, de lehet, hogy tényleg van valami köztünk. Addig viszont nem ítélkezhetek, vagy Shawn meg nem erősíti, számomra is, az egyik nézetet. Némán bámulom az újságot. A címlapon szereplő betűk elolvasása után egy újabb tör fúródik bele a szívembe. 

  ,,Könnyekben tört ki Shawn Mendes, miután beismerte; szerelemes Camila Cabello-ba!”

  Talán csak egy egyszerű szalag cím, és nem is történt semmi. Bárcsak ezt hihetném… A mobilomon megnyitom a böngészőt, és kulcsszavakkal rákeresek arra, hogy mi is történt tegnap. 

,,Shawn Mendes – Hereafter ( crying )” Megnyitom a videót. Shawn a színpadon áll, lassan pengeti a gitár, miközben az említett dalt énekli. 

– Veled mindegy, hogy hatszor hat, vagy hétszer hat, mert mostantól az egész testemmel szeretni fogom a lényedet, még azt a foltot is mutató ujjadon, ami olyan különlegessé tesz, pedig tudom, hogy utálod, de mindegy, mert mostantól imádom az apró kis hibáidat, amik olyan tökéletessé teszik a tökéletlenségedet – a mutató ujjamra nézek, a kis anyajegyre. Döbbenten nézem az éneklő Shawn-t, és próbálok ésszerű magyarázatokat keresni az összes kérdésemre, de egyet sem találok.

  A csíkos bögrémet nézem, amiben a reggeli kávém van. Már kihűlt, és ízetlen. A nyelvemen keserű ízt érzek. A fehérre színezett körmeim a barna, fa asztal lapon kopognak. A kopogás töri meg a csendet a kis lakásban. Egy ideig még nyomogatom a mobilom, összevissza, majd a névjegyzékre nyomok, és tárcsázni kezdem Shawn-t. A felhúzott lábaimat asztalnak döntöm, és a körmömet rágom. Shawn pulcsija, ami rajtam van, az ő illatát árasztja, kissé megnyugtat.

 – Halló? – szól bele, suttogva.

 – Szia – köszönök halkan. A fejemben millió, meg egy, gondolat van, de egyet se tudnék értelmesen kinyögni – Azt hiszem beszélnünk kéne – suttogom.

 – Igen, tudom – sóhajt. Üresség lappang bennem – Camila-val ez az egész, semmi! A hülye menedzsment találta ki az egészet, ő meg belement, és én is, mert nem tehettem mást…. Ne higgy az újságoknak – mondja.

 – És a dal?

 – Hallottad? – kérdez vissza, megtörten.

 – Rákerestem – válaszolok. A „barátaim” boldogok voltak nélkülem, nem értettem, hogy minek legyek köztük – Shawn, ez…

 – Nem róla szól, hanem rólad! Minden sor rólad szól – mondja határozottan – Nem belé vagyok szerelmes, hanem beléd – elmosolyodom, de a vigyor az arcomon nem igazi. Egy hamis mosoly ül az orcámon, és senki sem lát át rajta… Az igazi eltűnt egy ideje. Csendben ülök, és hallgatom, ahogyan elmondja, hogy mennyire szeret, és nem a fekete hajú énekesnőt. Aztán befejezi. Én nem mondok semmit, nem is tudok mit mondani. Egyszerűen hiányzik. 1 hónapja van a turnén, és borzasztóan hiányzik. A legközelebbi szünete 3 hónap múlva lesz.

 – Tudja – motyogja – Tud rólunk.

  Beszívom a levegőt. Az nem lehet. Ő nem tudhat rólunk. Hisz, hogyan?

 – Honnan? – kérdezem idegesen.

 – Nem tudom, de állandóan arról papol, hogy egy rossz lépés és az összes titkunk, és te, a köznyilvánosság előtt landolsz. Muszáj azt tennem, amit mond, ha ezt titokban akarjuk tartani – az összes szava szíven üt. Én nem szeretném titokban tartani. Én a háztetőkről szeretném kiordítani, hogy kibe is vagyok szerelmes – Gyere ide. Ma megyünk Washington-ba, ha te holnap idejössz, lesz még két napunk arra, hogy együtt legyünk.

 – N-nem tudok menni… – a torkomon akad a sírás.

 –  Kifizetem neked – a homlokomat megtámasztom a kezemmel, és sírni kezdek.

 – Én nem azért vagyok a barátnőd, hogy könnyebb legyen az életem. De minden egyes pillanatban, amikor ki akarsz valamit fizetni nekem, úgy érzem, hogy minden, amit csinálok azért van, mert te fizetsz nekem… – mit szépítek? – Egyszerűen egy kurvának érzem magam – zokogok fel.

 – Kérlek, ne sírj. Azt nem bírom… –  hallom ahogy sóhajt, majd dolgok zörgését hallom – Megpróbálok minél hamarabb szünetet tartani, de nem tudok.

 – Mikor írtad a dalt? – kérdezem, kissé lenyugodva, más témára váltva.

 – Egyik este, amikor nem bírtam aludni. Csak néztelek, és megszületett a fejemben, aztán, nem tudom miért, de szomorú lett a vége, illetve az egész dal szomorú, tulajdonképpen – nevet fel, kissé, harsányan. Elmosolyodom, és megrázom a fejem – Az egész igaz, így érzek. Szeretlek, és a hülye is tudná, hogy nem Camila-ról van szó. Neki nincsen cuki foltja a mutató ujján, és egy kis ördög a szája sarkában. Bár, mondjuk, amiket mostanában mond nekem, lehet megszállta az ördög, szóval kitudja…. – gondolkozik el, mire felkuncogok.

 – Ne legyél gonosz – mosolygok. Szinte látom, ahogyan megforgatja a szemét, majd vigyorogva a kezébe temeti az arcát.

 – Nem leszek az, Hercegnőm – megdobban a szívem, ahogyan azt mondja, hogy hercegnőm.

 – Nem vagyok hercegnő.

 – De, de igen az vagy! Az én hercegnőm….! – nyomatékosítja, megnyomva az én szócskát. A mosoly az arcom egyre szélesebb lesz – Bárcsak ott lehetnék, melletted.

 – Bárcsak elmondhatnánk a világnak….

  Még egy picit beszélgetünk, majd lerakom a telefont. Felsóhajtok, és ismét rákeresek Shawn új dalára. A dalszövege, vélemények, fordítások, videók; ezek jönnek ki a címszavakra. 

  ,,Ez egy gyönyörű dal, és remélem tényleg Camila-ról írta, szép pár!”

  „Gyönyörű a dal, de nem szeretném, ha Camila-val járna, mert egy ribanc! Nem értem miért jár vele, csak összetöri majd a szívét.”

  Elmosolyodom az utolsó véleményen, amit olvasok. Tovább megyek, de a szemem valahogy csak az utálkozósokon áll meg. Néhányon nagyokat nevetek, de néha elismerem, hogy a rajongók túlzásba esnek, de van bennük igazság, még akkor is, ha nem ismerem személyesen Camila-t, de nem is tervezem megismerni, legalábbis, addig biztos nem, míg Shawn barátnője vagyok. És egy darabig az is szeretnék maradni, bármennyire is önzőn hangzik. Aztán kitudja, bármi történhet még, köztünk, velünk, velem, vele. 

  Megnyitom a youtube-ot, és próbálok egy, nem, recsegős videót találni a Hereafter-ről. Amint megtalálom a megfelelőt, lerakom az asztalra a mobilt, és úgy figyelem Shawn-t, a képernyőn keresztül. Mosolyogva felkonferálja a dalt, majd elkezdi játszani. 

 – Olyan sok dolog van, amit elmondhatnék, de az első talán az lenne, hogy sajnálom, hogy nem vettem neked virágot, de mostantól ígérem, hogy elszámolok magammal, és mostantól csak a mosolyod lesz a napfényem, de kár, hogy alig látom, hisz távol vagyok – elmosolyodok, amikor Shawn elhajol a mikrofontól. Majd újra énekelni kezd – És, ígérem, hogy egy nap gyűrűt húzok az ujjadra, és öreg koromig melletted leszek. Veled fogok 1, 2, 3-ig számolni, és mostantól a szürke életem színes lesz, mert a bolondságot színt hoz bele.

  Felsóhajtok, majd megvárom, hogy vége legyen a dalnak. A könnyeim hullani kezdenek, és nem tudok mit tenni ellenük. A térdemre hajtom a homlokom, és úgy sírok tovább. Shawn-t akarom, és nem titokban. Meg akarom fogni a kezét az utcán, és meg akarom csókolni a táncparketten. Mi miért nem lehetünk olyanok, mint a többi pár? 

  A, csengőre, ébredek fel, reggel. A postás. Mindig becsönget, de rögtön megy is tovább. Nem vagyok arra képes, hogy kikeljek az ágyból, és elkezdjem a nagybetűs életet, de amikor a fejem, a sok mozgolódástól, találkozik az éjjeli szekrény sarkával, felülök. Kiengedek egy 'áu'-t, majd az ajtóhoz sétálok, hogy felszedjem a földről a borítékokat. Ugyanazok, mint eddig. Egy levél Katie nénitől, számlák. De az utolsó, ami a kezembe akad, teljesen más. Shawn neve díszeleg a borítékon, mint feladó. A többi levelet a földre dobom, majd feltépem a papírt, hogy eltudjam olvasni, mit is írt Shawn. 

,,Tudom, hogy nem szereted, ha rád költök, de én viszont szeretnék veled találkozni, szóval itt vannak a repülőre a jegyek. Oda, és vissza. 

Ui.: Ha ma megkapod, ez tényleg gyors posta!”

  Felnevetek az utóiraton, amit Shawn írt. Megkeresem a mobilom, majd tárcsázom a barátomat.

 – Haló? – szól bele egy ismeretlen férfi hang – Ki az?

  Levegőt se veszek. Elemelem a fülemtől a telefont, amikor megszólal Shawn, kissé dühösen, hogy miért vette el a mobilját, egy bizonyos Geoff. Ismét a hallószervemhez emelem a kezemben lévő tárgyat, és várok, hogy Shawn beleszóljon.

 – Gene? – utálom amikor a középső nevemen szólít.

 – Itt vagyok…. – sóhajtok – Sajnálom, nem hittem, hogy valaki más veszi fel – kérek elnézést.

 – Semmi baj, már nálam van, Hercegnő – megnyugszok, de amint a bal kezemre pillantok, elvigyorodom.

 – Te gazember – mondom játékosan.

 – Sosem tagadtam, hogy az vagyok – lelki szemeim előtt látom, ahogy int egyet és ártatlanul elmosolyodik – Akkor jössz, Hercegnő?

 – Igen, nem örülök, hogy költöttél rám, de ezt most illene megköszönnöm, szóval – belevág a szavamba.

 – Nem kell megköszönnöd. Nem azért tettem…. Azért vettem meg neked, mert a barátnőm vagy és elhalmozhatlak dolgokkal, és arról nem is beszélve, hogy piszkosul hiányzol – mondja, szinte egy levegővel. A mutatóujjamon lévő körmöt, kezdem el, piszkálni.

 – Te is hiányzol – suttogok – Jobban, mint kéne.

 – Ennek örülök – suttog vissza, mire felnevetek. A szám elé teszem a kezem, és lehuppanok, a nappaliban lévő, kanapéra.

 – Miért suttogsz?

 – Mert te is suttogsz.

  Pár óra múlva, már a repülőn ülök. Az ölemben a mobilom hever. A fülemben zene szól, és a szívem majd' kiugrik a helyéről. Mindent megbeszéltünk Shawn-nal. Ő lent fog várni a lifteknél, és mintha véletlen lenne, én pont mellé fogok beszállni. Az ő szobájában fogok lakni, tekintve, hogy alig van ott, de ha ott is van, direkt meg lesz kérve, hogy mindenki kopogjon, amikor be akar jönni. Egyedül Camila-tól félek. Attól, hogy lebuktat valahogy minket a menedzsment előtt, és akkor bukta minden. Vagy egyszerűen kitesz pár fotót valahova, Shawn-ról és rólam. 

  A repülő lassan ér földet Washingon földjén. Sóhajtva veszek tudomást arról, hogy épségben megérkeztem, és semmi bajom sincsen. Megvárom, míg a mellettem ülő emberek kilépnek a sorunkból, majd egy magas srácot megkérek, hogy vegye le a csomagom a poggyásztartóból. Megköszönöm, majd beállok a sorba, ami kifelé vezet. A stewardessek az ajtónál állnak, és mindenkinek, mosolyogva, és illedelmesen köszönnek. Míg a bőröndömre várok, írok Shawn-nak, hogy megérkeztem, és a terveim szerint fél óra múlva ott leszek. Amint meglátom a piros, fényes bőröndöt lecsapok rá, majd kimegyek a reptér elé, és fogok egy taxit, amivel a szállodába tudok menni. 

  A taxiban az ablakon bámulok kifelé. Nehezen tudom elképzelni, hogy békében, és együtt tudunk tölteni egy kis időt Shawn-nal, de legalább azok a kis percek, számítanak valamit. De őszintén szólva egy picit félek is. Ha lebukunk, nekünk annyi. Shawn talán elveszítheti az állását, én pedig közszemlélet tárgya leszek. Shawn-nak sosem beszéltem sokat az érzéseimről, vagy a múltamról, így szinte alig tudja összerakni, hogy mik vannak bennem. De azt hiszem azt tudja, hogy borzalmasan félek attól, hogy olyan embereket veszítek el, akiket szeretek. És perpillanat most ő az egyetlen ember, akit félek elveszíteni. A családomat elveszítettem. Igaz barátaim sosem voltak, de most van egy ember, akit legjobb barátomnak, és szerelmemnek tudhatok, és semmi pénzért nem szabadulnék meg, ettől az érzéstől.

– Kisasszony – szólít meg a taxis – Megérkeztünk.

– Jaj, sajnálom – mentegetőzöm – Mennyi lesz? – veszem elő a pénztárcám. Megmondja az összeget, én pedig a fizetés után, a cuccaimmal együtt távozom a kocsi közeléből. Tekintve, hogy csak vendég leszek, nem kell bejelentkeznem, de attól függetlenül, lapulva teszem meg a távot, a bejárat és liftek között. A bőröndömet húzom magam után, míg a vállamon egy táska pihen. Nem hoztam sok dolgot, de mindkét táska jó nehéz.

  Amikor meglátom Shawn-t, a szívem egy pillanatra megáll. Kissé elmosolyodom, majd beállok mellé, a lifthez. Ujjaival megérinti a karom, a bőröm pedig lángra kap. Szinte futva szállunk be az üres liftbe, hogy mihamarabb kettesben legyünk. Amint az ajtó becsukódik előttünk, Shawn maga felé fordít, és megcsókol. Óvatosan ízlelgeti az ajkaimat, míg karjaival úgy fog, mintha egy törékeny porcelán baba lennék. Egyik kezét az arcomra teszi, majd zihálva elválik tőlem. Nem nagyon, csak annyira, hogy a szánk nem ér össze. A homlokát az enyémnek dönti, míg az orrunk is összeér.

 – Szia – zihálja a számra – Hercegnő.

2. fejezet - Mosolyok

Sziasztok!
Nos, itt vagyok a legújabb fejezettel. Sajnálom, hogy késtem, de itt vagyok, és remélem tetszik az új rész. Ez most Shawn szemszögéből van írva, és most kérek bocsánatot a Camila fanoktól, illetve mostantól minden fejezet jelen időből lesz írva, mert ezt úgy írtam a feléig, mire észrevettem, hogy jelen időben írtam. A dal pedig... Nos, nem annyira illik ide, de talán ez illik a fejezethez a legjobban.
Remélem tetszik, Jó olvasást!
millió puszi,
xx Dorie C.

Good Enough

Shawn

 – Akkor Camila a koncert előtt odamegy hozzád, és úgy mentek be az arénába, oké? – kérdezi Geoff, én pedig értetlenül meredek rá. Az ujjaimat kezdem tördelni,é s az ölemben lévő gitáromra támaszkodom.

 – Te meg miről beszélsz?

 – Arról, amiről tegnap este Andy vagy fél órán át papolt, te meg bambán bámultál előre, és a végén azt mondtad, hogy mindent megjegyeztél. Shawn, még vissza is mondtad! – kiált rám. Összerezzenek mély hangjától, és leteszem a gitárom.

 – Ettől nem lettem okosabb – tárom szét a karjaim.

 – Te, és Camila Cabello… Tudod, a legjobb barátod! Ma bejelentitek, hogy még is randiztok – a világom egy része összedől, és Jade jut eszembe. Ő az én szerelmem, és nem Camila. Szólnék Geoff-nak, hogy ez nem fog menni, de a torkomon forr a szó. Mi, ketten, egy titok vagyunk a világ számára. Nem tudhatnak rólunk, így Geoff-nak is csak egy bólintást küldök.

  Miután egyedül maradok a szobában, leroskadok a kanapéra, a kartámlában kapaszkodva. Felhívnom nem szabad, hisz ilyenkor munkában volt, írni pedig nem szeretnék ezzel kapcsolatban. A kezem remeg, a fejemben ötször játszódik le az a pillanat, ahogy Gene reggel meglátja az újságokat. 

  A körmömet piszkálom, miközben elterülök a pamlagon. A mellkasom nehéz, és csak azon jár az agyam, hogy mit is mondjak, majd este Gene-nek. Mellettem az emberek tesznek-vesznek, készülnek az esti koncertre. Andy tíz perc után szól nekem, hogy ideje elindul a rádióállomásra, ahol interjú lesz. Lassan kelek fel a kanapéról, és indulok el a parkoló felé, hogy beszálljak az egyik hatalmas Range Rover-be, ami ideiglenesen szállít engem, amíg ebben az államban vagyok.

 – Na, figyelj  – kezdi Andy – Ha Camila-ról kérdeznek, de elmondod, hogy randiztok, ha lányokról van szó, őt mondod, Camila, Camila, Camila… Ma minden róla szóljon, és a hét minden napján. Értettük egymást? – rám néz, én pedig bólintok. Nem tudok mit mondani, a szavak a nyelvemen maradnak, és nem zuhannak ki a számból. Andy átnyújt egy vizes palackot, hogy igyam meg az interjú alatt. Kortyolni kezdem. A víz hideg, lehűti a torkom.

  Nehezen veszem a levőt, ahogy a rádióállomás folyosóján lépkedek. Csak Jade-re tudok gondolni, és arra, hogy mit fog szólni ehhez szólni.

 – Légy teátrális – mondja nekem utoljára Andy, és belök a kis szobába, ahol a rádiós, és az ő szerkezetei vannak. Brian – a rádiós – az egyik számítógépet bújja, egy headset-es lánnyal. Amikor meglát, mosolyogva, int. Leülök.

 – És itt van velem Shawn Mendes – mondja a mikrofonba kiabálva – Shawn, szia, örülök, hogy itt vagy – köszönöm nekem.

 – Köszönöm a meghívást – mondom halkan, mosolyogva.

 – Milyen Atlanta? Tetszik?

 – Igen, gyönyörű város. Még nem volt alkalmam ugyan körbe járni, de úgy tervezem, hogy holnap a barátnőmmel bemegyek a városba – a barátnő szónál Jade jut eszembe. Andy-re nézek, aki feltartja a hüvelykujját.

 – Barátnő? – lepődik meg Brian – Ki a szerencsés lány?

 – Camila Cabello – sóhajtok, nem túl feltűnően.

 – Én eddig azt hittem, hogy csak jó  barátok vagytok – Igen, csak azok vagyunk, de a menedzsment, akiket általában szeretek, most oltári nagy seggfejeket játszanak, és azon ügyködnek, hogy tönkre tegyék a kapcsolatomat, amiről nem tudnak. Bólintok.

 – Igen, ez így van, de azt hiszem mi most bizonyítottuk be, hogy fiú – lány barátság nem létezik, bocsánat, ha valakit megbántok. Elég régóta kerülgetjük egymást, de most már hivatalosan is járunk, és tudod nem volt ennél boldogabb – mosolygok meggyőzően az interjúsra.

 – Váó, gratulálunk – nevet fel, és bejátszik egy tapsolás effektet. Felkuncogok, és megtámasztom a fejem a bal kezemen.

 – Na, de most. Shawn, mesélj nekünk az új albumodról – kéri, és felém mutat a teljes karjával, majd visszahúzza, és a tollát piszkálja.

 – Hát… Nem is tudom. Borzasztóan izgulok, hogy mennyire fog majd tetszeni a rajongóknak, és mindenki másnak. Már rengeteg szám meg van rá, és nem sokára elkezdjük őket kiadni. A legtöbb inkább szerelmes dal, de van néhány pikáns is, mint mondjuk az A.D.I.D.A.S az például, talán már a címéből is kiderül, hogy, a szexről szól. Nekem az a személyes kedvencem – nevetek fel – És az egész albumot egy csodálatos lány inspirálta, Ja… Camila – fejezem be zavartan.

 – És még milyen számok vannak rajta, ha szabad tudni…?

 – Hát, például ott van a Secret Love Song, ami szintén az egyik személyes kedvencem, nagyon sokat jelent ez a dal. Egy titkos szerelemről szól, és, hogy a felek mennyire szenvednek – mintha saját magamról beszélnék – De ott van még a Hereafter is, amit imádtam írni, és minden este azt dúdolgatom a zuhany alatt, számomra nagyon fülbemászó.

 – Hogy érted, hogy a Secret Love Song sokat jelent neked? – zsák utca!

 – Ömm…. Nem tudom. Csak olyan sok érzelem volt bennem amikor ezt írtam. Akkor Camila-val még nem jártunk, de minden áron meg akartam szerezni, és miközben felvettük ő ott volt, és nem sokkal később már együtt is voltunk, és egy ideig titokban kellett tartatunk, és rémes volt – hazudom könnyedén.

 – Most már értem. De még egy kicsit Camila-ról – mondja, és az egyik monitorra néz, majd vissza rám – Szereted?

 – Igen – szinte látom, ahogy Gene szíve darabokra hullik. Az enyém is már nagyon összetörőben van, de még rá kell raknom egy lapáttal.

  Az interjú után a hotelbe vittek, hogy egy kicsit pihenjek még a koncert előtt. A koncertig még három teljes óra van, így azt egy szunyókálással is elüthetném, de inkább a kezembe veszem a gitárom, és a Hereafter-t kezdem el  pengetni, a semmibe meredve.

 – Ígérem, hogy ezentúl minden nap reggelit készítek neked, és megígérem neked, hogy mostantól szeretni foglak, a sötét oldaladdal is – hangzik fel a hangom. Jade képe a szemem előtt lebeg, ahogy kiéneklem a hangokat. A szememben a könnyek tolakodnak, hogy melyik is bújjon ki előbb, de egyiknek sem engedem, és egy kézsuhintással, el is intézem, hogy a könnyek eltűnjenek. Nem szabadna sírnom. Nincs rá okom. Vagy van? Én ugyanannyira szenvedek, mint ő. Ő nem mutatja, érezteti, és ez a világ legrosszabb érzése. Érezni, hogy a lány, akiért bármit megtennél, szenved, miattad. El akarom őt venni feleségül. Azt akarom, hogy ő szüljön nekem gyerekeket. De titokban nem megy.

  Hátra dőlök az ágyon, és a fejem alá teszem a kezeim. Egy bugyuta mosoly ül az arcomon. Szeretem őt. A lélegzet vétel hasonlít az övéhez. Szeretem őt. A legtöbb dalom hozzá szól. A közönség ezt ugyan nem tudja, de talán érzik, hogy valakinek én valóban éneklek. Egy lánynak, aki megrengette a világomat. Ő tudja mi a jó és a rossz oldalam. Tudja, hogy mitől borulok ki, és, hogy mennyire utálom, ha valaki más miatt mosolyog, és nem miattam. Annak a mosolynak, csakis, miattam szabad fenn lennie az arcán… Hisz az egyik kedvenc tevékenységem közé tartozik, hogy a gyönyörű arcát nézzem, amin ott bujkál az a bizonyos vigyor. Sosem engedi, hogy teljes egészében lássam a mosolyát, csak egy kicsit szét húzza a száját, majd felkuncog. Számára ennyi a mosoly. De nekem még így is tetszik. A szikrázó barna szemei miatt, tényleg ő a világ legszebb teremtése. 

  A rajongóknak is mindig azt mondom, hogy gyönyörűek, illetve még a húgomnak is, és tényleg szépek, de csak Jade-re tudom felszabadultan azt mondani, hogy gyönyörű. A kerek arca, a gyönyörű íriszei, és azok a kissé puffadt rózsácskák az arcán. A kedvenceim akkor is a telt ajkai lesznek. Örök időkre. Imádom őket csókolni, közben megérinteni őket. Imádom a csókját. A legjobb dolog, amit vele tehetnék. Lassú, de heves. Az alsó ajkát horzsolom a nyelvemmel, majd az arcára teszem a kezemet, és a hüvelykujjammal megérintem az alsó ajkát. Lassan válok el a szájától, ingerelve, minden mozdulatommal. Megrázom a fejem.

  Felülök, amint rájövök milyen nyálas is vagyok. Apró kacaj hagyja el az ajkaimat. A minibárból előveszek egy üdítőt, ami egy sör mellett van. Még nem ihatok. Ismét Jade arca ugrik be, amint eszembe jut, hogy milyen elkeseredett volt, amikor közöltem vele, hogy már csak egy év és az államokban is ihat alkoholt. Ő két évvel idősebb nálam, de ez egyáltalán nem érződik köztünk. Ő leginkább komoly, de egyben gyerekes is, ami miatt olyan, mintha egy 16 éves, tomboló hormonokkal rendelkező lánnyal járnék. Én pedig, csak adom önmagam. Bármivel le lehet kötni, és neki sikerül is. És ezt ő is tudja, így már meg sem tudom számolni a két kezemen, hogy mennyi olyan éjszakánk volt, amikor csak feküdtünk egymás mellett, és beszélgettünk. Apró semmiségekről, volt amikor tényleg a semmiről beszélgettünk. De az egésznek az volt a lényege, hogy beszélgettünk. 

  Geoff pontban fél hatkor kopogtat be az ajtómon. A koncert másfél óra múlva kezdődik. Felsóhajtok, majd megragadom a gitárom – a tokjában – és kivágtatok az ajtón. Az út az arénába háromnegyed óra. Mobilozással ütném el az időt, amikor megállunk. A baloldali hátsó ajtó nyitódik, és Camila ül be a fekete Range Rover-be. Puszit hint az arcomra, majd csacsogni kezd. Arról beszél, hogy milyen jó lesz ez a színjáték. Megforgatom a szemem, és az ablakon bámulok ki. Most valahogy nincs kedvem a társaságához. Máskor imádnám a lányt, de ebben a helyzetben nem. Nem akarom, hogy itt legyen velem, és nem akarom, hogy ő játssza el a barátnőmet. Nekem már van egy, akit szeretek, és el fogok venni egyszer.

 – Shawn – szólít meg Camila. Ránézek – Mit szólnál ahhoz, ha megcsókolnálak az aréna előtt? Tudod úgy játékból… – megrázom a fejem.

 – Nem, nem szeretném. Mi eredetileg csak barátok vagyunk – mutogatok magunkra.

 – És? – teszi a kezét a combomra, majd elkezdi felfelé csúsztatni. A levegőt kapkodom. Jade.

 – És? – kérdezek vissza lepődötten – Camila, ez csak egy színjáték. Semmi több nem lesz – világosítom fel.

 – Félted a kis barátnőd? – ijedten rákapom a tekintetem. A sötétben csak a fogait látom, de előttem lebeg a gonosz mosolya. Honnan tud róla?

 – Te meg miről beszélsz? – tettem a hülyét.

 – Jaj, ugyan már! A mobilodban az sms-ek, és a képek, és nem mellesleg egy csomószor láttalak egy teljesen idegen házból kilépni, később pedig egy igen csúnya lányt… – megragadom a karját, és közel húzom magamhoz.

 – Ne merd őt csúnyának nevezni – nem lennék képes sosem megütni egy nőt, de most elgondolkodtam rajta.

 – Miért? Mi lesz? – hangja nyájasan cseng – Megütsz?

  Fújtatok egyet.

 – Milyen jól nézne ki a címlapokon, nem?! – gondolkodik el, csücsörítve, mutató ujját a szájához emelve – Shawn Mendes, titkos barátnője miatt, ütötte meg a bájos Camila Cabello-t – tagolja a mondatot mutogatva.

 – Nem foglak megütni – motyogom dühösen. Felnevet.

 – Ja, igen… – kezdi el a mondatát – Még mielőtt bármiben is ellenkeznél, amit csinálni akarok… Pár képet elmetettem Jane-ről, és a lakcímét is tudom. Bármikor kiteregethetem a titkaitokat, és az ő adait – fenyeget meg.

 – A neve Jade – morgom.

 – Kit érdekel? – horkantja.

  A kezem remegni kezd. Előveszem a mobilom, és felnyitom a zárát. Írok egy üzenetet Jade-nek, hogy nem sokára kezdődik a koncert, utána beszélhetünk. A levegőt nehezen veszem, érzem ahogyan a düh úrrá lesz rajtam. Camila, eddig, a legjobb barátom volt, akinek bármit elmondhattam, bármit, sosem hittem volna, hogy ilyenekre képes. Kitudja hány titkomat mondta már valakinek, aki pénzért bármit elmond a sajtónak. 

  Ez a színjáték lesz életem legnehezebb harca, pedig 15 éves voltam amikor csatlakoztam a Magcon-hoz, azzal együtt lett hírnevem. Turnék közben végeztem el a gimnáziumot, az interneten, így szinte alig ismerem az anyagot, csak nagy nehezen találgattam, és próbáltam tanulni különböző forrásokból. Az érettségin, pedig majd nem lehetek ott, mert a világot járom. Bármelyik ember örülne, hogy érettségi helyett ott van a világ egyik teljese másik pontján és az álmát valósítja meg, de nekem hiányzik minden, amit egy normális gimis srác tesz, nap, mint nap.

 – Shawn, gyere már! – hallom meg Geoff hangját. Kiszállok a kocsiból, és megvillantom a mosolyom a rajongóknak, illetve az újságíróknak. Megfogom Camila kezét, összekulcsolom az ujjainkat. A bőröm most nem bizsereg, ahogyan hozzám ér. Amikor Jade ér hozzám, a testem minden egyes pontja szinte ég. Többet akarok belőle.

  Lassan sétálunk végig az aréna folyosóin. Amint az öltözőmbe érünk elengedem a gonosz lányt, és lerogyok a kanapéra. A fejemben újra és újra a dalszövegek vannak, átnézem őket fejemben, nehogy elfelejtsem az egyiket.

 – Shawn – ront be Andy, és Geoff – Akkor elmondom melyik dalokat fogod ma énekelni –  ül le Geoff. Andy az ajtóban áll, miközben egy képet készít rólam, ami később az instagramra megy fel.

 – Oké.

– Az Act Like You Love Me-vel kezdesz, azután jön a The Weight, Bring it Back, Something Big, a Never Be Alone… – lassan tagoltan, és mutogatva mondja el az egész dallistát, amit egyébként tudok fejből, hisz minden nap ugyanabban a sorrendben éneklem őket.

  Lassan rám szerelik a fülhallgatót, a kezembe nyomják a gitárom, és belöknek a színpadra. A szívem meghasad, ha arra az estére gondolok, amin ő is ott volt a koncertemen. És találkoztunk. És megismertem. És beleszerettem. 

 – Héj – kiáltok bele a mikrofonba, az arcomra felvéve egy műmosolyt. A közönség sikít – Imádom, hogy itt lehetek veletek – nevetek – Az első dal… Nos, ez egy új dal, amit még nem hallhattatok eddig – elképzelem Andy dühös fejét, ahogyan felkészíti a háttérben dolgozó embereket, hogy nem az Act Like You Love Me-vel kezdek, hanem egy teljesen másik dalt – A dal címe Hereafter.

  Pengetni kezdem a gitáromat. Rágondolok. 

 – Emlékszem amikor előttem álltál – kezdek bele, halkan. A közönség még mindig sikít – Éreztem,  hogy nekem teremtettek. Szerettelek. Mert veled mindegy volt, hogy 1, 2, 3 vagy 3, 2, 1. Veled az ég zöldebb, és a fű kékebb – éneklem a sorokat.

  A hangom elcsuklik az utolsó soroknál.

 – Mostantól mindegy, hogy 3, 2, 1 vagy, hogy 1, 2, 3… Veled a bolond életem szürke lesz. Sajnálom, hogy nem voltam elég. Sajnálom, hogy nem szeretsz. Mostantól veled, minden mindegy, mert veled a fű zöldebb, és az ég kékebb – a tömeg nem sikít. Sír. Érzem, ahogyan a szememet szúrják a könnyek.

  Camila miatt ki kell bírnom mindent, amit ő akar. Jade. Ő lebeg a szemem előtt.

,,Könnyekben tört ki Shawn Mendes, miután beismerte; szerelemes Camila Cabello-ba!”

1. fejezet - Pánikroham

Sziasztok!
Hát itt vagyok a legújabb fejezettel. Hát ott kezdenék, hogy örülök, már ketten feliratkoztak - köszönöm -, és, hogy ketten is visszajeleztek, hogy tetszik nekik a sztori ( egy ember itt, egy ember a facebookon ). Nos, ebben leginkább Jade, illetve Geneieve, gondolatai szerepelnek, és próbáltam feszültre, illetve szomorúra írni, nem tudom mennyire sikerült, de remélem így is tetszik. A rendezett képek a szereplőkhöz már készülnek, sietek, de nem biztos, hogy kész lesz még a héten, de lehetséges, ha lesz elég időm!
Nos, már csak egy van; Jó olvasást!
millió puszi,
xx Dorie C.

Act Like You Love Me

Nem is emlékszem mikor szerettem bele, csak arra, hogy mennyire fájt, amikor el kellett engednem. Az érintése égetett, ahogy végig húzta a karomon az ujjait. A szám égett a csókja miatt. A szívem pedig üres volt, mert nem volt mellettem. Az ágyamban a bal oldal kiáltozott a nevéért. De nem jött. A reggelek semmilyenek voltak az ölelése és az irdatlan reggelije nélkül. A kávé ízű ajka, és a mély dörmögős hangja, amitől kiráz a hideg. 

  Reggel már nem volt mellettem. Egy aprócska papír emlékeztetett arra, hogy az éjszaka még itt volt. Az ujjaim közé zártam a fehér, kis lapot, és olvasni kezdtem.

  ,,Este írok, sajnálom, hogy reggel nem búcsúztam el, ölel, S.” Az egyik közös képünk keretébe tettem a lapot, lefedve ezzel magamat. A padlón megkerestem a rózsaszín selyem köntösöm, és felkaptam magamra, hogy elfedjem a meztelen testem. A szobában Shawn illata keveredett a vaníliával, a szívem még jobban összefacsarodott. 

  A munkám sosem volt érdekes, és soha nem is lesz. Egyszerű áru feltöltő voltam az egyik nagy divatcég raktárában. Unalmas volt minden nap olyan ruhákat pakolni, amikor én csak álmodhatok, és a fizetése volt jó. De maradtam. Maradtam, mert az emlékeztetett minden önálló lépésemre, amit megteszek. Anyuék nem tudták, hogy ott dolgozok. Apuék nem tudták, hogy élek e még.

  Halkan motyogva öntöttem ki magamnak a kávémat, immáron felöltözve. Lezuhanyoztam, és sminkeltem miközben lefőtt a kávém, így már teljes harci felszerelésben álltam az aprócska konyhámban. A Micimackós bögrében, a majdnem fekete kávé pár másodperc alatt tűnt el. Az agyam még mindig aludt, és a lelkem is fáradt volt, de fizikailag egy hadsereggel is elbírtam volna. A lelkem fáradt volt, mert folytonos félelemben volt, amiatt, hogy Shawn talál egy jobbat nálam, mert én az a fajta lány vagyok, akit mindenki elhagy egy jobbért. A szüleim is találtak egy jobb gyereket….

  A rádiós csak nyomta a szokásos rizsáját. Már untam, de nem akartam elkapcsolni. Már túl megszokott volt ahhoz, hogy rávegyem magam, hogy elkapcsoljak. 

–  És mielőtt átadnám a mikrofont JoJo-nak – szólt buzgón – Jöjjön Shawn Mendes legújabb slágere, az Act Like You Love Me – halkult el a végére. Elköszönt a hallgatóktól, majd felcsendült Shawn dala.

 So you leave tomorrow,

 Just sleep the night

  A kezem megremegett a kormányon. A mellkasom nehéz lett, levegőért kapkodtam. A tekintetem homályos lett, de egy könnycseppnek se engedtem, hogy kiszabaduljanak a szemem markából. A kocsival lelassítottam, ami miatt pár sofőr rám dudált. Félre álltam a kocsival, amiben borzalmas meleg volt.

 I promise I will, make things right

 I'll make you breakfast, the way you like

  Az ablakok párásak voltak, mintha bent meleg lett volna, de nem. Bent hideg volt, ahogy kívül is. Legalábbis én így éreztem. A lelkem fázott, Shawn szomorú, meggyötört hangját hallgatva. Neki fogalma sem volt arról, hogy mennyire fáj nekem mindaz, amit nem kiálthatok ki a világnak.

 Before you leave tomorrow, 

 Just let me try

  A munkából elkéstem, de a legkevésbé sem érdekelt. Le kellett nyugodnom, és hagynom, hogy az összes érzelem úrrá legyen rajtam. A könnyek megállíthatatlanul csorogtak le a jéghideg arcomon, az összes emlékünk lepörög a szemem előtt. 

 Before you leave tomorrow

 Before you say goodbye

 Before you leave tomorrow

 Before you leave tomorrow

  Azok az emlékek vannak a szemem előtt, amikor csak feküdtünk egymás mellett, és semmit sem szóltunk. Minden egyes pillanatban attól rettegtem, hogy feláll és otthagy. Valaki jobbért. Hogy közli velem, hogy megunt, és sosem szeretett, hogy nem vagyok más, mint egy játék baba. Még sosem mondták nekem tiszta szívből, hogy szeretlek.

 Stay here and lay here,

 Right in my arms

 Éreztem a karját a vállamon, a derekamon. Hallottam a hangját a fülemben, ahogy kis semmiségeket suttog bele. Ahogyan az egyik dalát dúdolgatja bele. Mindig nekem mutatta meg először őket, és az én véleményemet kérte ki először. Elképzeltem, hogy az ágyamon ül. A régi gitárja a kezében, és énekel. Nekem. Senki másnak.

 It's only a moment, before you're gone

 And I, am keeping you warm

  A lelkem abbahagyta a didergést, és ő is a dalra koncentrált. A szívemet simogatta, hogy ne verje annyira a bordáimat, mert már fájt nekik. A szám bizsergett. Hiányzott neki Shawn. Nem hagyhattam az arcán egy utolsó puszit, és nem ízlelhettem meg utoljára az ő mézédes ajkait. Ma nyugtalanul fogom a párnára hajtani a fejem.

 And act like you love me, so I can go on

 And act like you love me, so I can go on

  Felnevettem, ahogyan lejátszódott előttem a múltheti bénázása a konyhában. Reggelit akart nekem csinálni, de majdnem felgyújtotta a konyhát. Arra mentem ki, ahogy elesik a tojásban, ami a padlón volt. Végül én csináltam reggelit, ő takarított. És úgy is, úgy alsógatyában, félmeztelenül, tetőtől-talpig lisztesen… Én még úgy is szépnek tartottam, egy angyalnak.

 Just one more night,

 Laying in bed

  Ismertem őt. A rossz és jó oldalát. Hogy mit szeretett enni reggel, hogy mi volt a kedvenc színe, és, hogy hova szeretett volna eljutni a világba. Tudtam, hogy 4 gyereket szeretne, és, hogy segíteni szeretne az embereken. Tudtam, hogy melyik film ríkatja meg, és, hogy miért. Tudtam róla mindent. De ezek az a kis semmiségek semminek tűntek, amint kinyitotta a száját. Minden szavával egyre többet tudtam meg róla.

 Whether it's wrong or right,

 Just gotta make sense of it

  Késekkel a hátában, de felállt. Emlékszem, amikor sírva hívott fel, mert az emberek, akiket barátoknak hívott elárulták. Minden féltve őrzött titkát kiadták a sajtónak, és mélységesen magányosnak érezte magát. Nem látta értelmét az életnek. Csak feküdtünk. A haját simogattam, ő a derekamat ölelte át, és megállás nélkül sírt, a mellkasomon. A lábunk lelógott az ágyról.

 And you'll be gone in the morning

 And you'll be over this

 Just one more night, so I can forget

  Beindítottam a kocsit. Mielőtt körbe néztem volna, letöröltem a könnyeimet, és megigazítottam a sminkem. 3 percen múlt, hogy elkések e vagy sem, de elkéstem. Nem vették észre. Semmit se vesznek észre. Mosolyogtam, miközben belül darabokra hullottam. Nem vették észre. 

  Egyik doboz a másik után. A kezemben egyre nagyobb volt a súly. Rachel, a főnökünk, vinnyogva mesélte, hogy ő és a férje miket csináltak a múlthétvégén. Legszívesebben az arcába üvöltöttem volna, hogy a férje megcsalja, de nem tettem. Csak a bosszú fűtött, hogy boldog és nyíltan felvállalhatja a kapcsolatát, és az állásomat is elveszthettem volna, ha kinyitnám a szám. Nem kedvelt engem, amin nem lepődtem meg, Ő egy olyan tömeg ,,nő”, mint minden második ember a világon. És egyébként is… Ő is mindenkivel lefekszik. A férje és Ő egymásnak lettek teremtve.

– Szia – felkapom a fejem az ismerős hangra. Lily, a legnormálisabb lány a kasban, állt felettem. Letettem a kezemben lévő dobozt, és lefejtettem a kezemről a piszkos kesztyűt.

– Szia – nem akartam vele túlságosan foglalkozni. Őt sem kedveltem. Álszent volt, és buta. Semmiről sem lehetett vele beszélgetni.

– Csak azt szeretném mondani, hogy Rachel partit rendez az 1 éves házassági évfordulójukra, és… csak el akartalak hívni – a kezemet tördeltem, miközben kinyögtem egy erős nemet. Senkivel sem akartam itt kapcsolatot tartani, hisz mindannyian vesztesek vagyunk, és csak azért vagyunk itt, hogy ne az utcán végezzük – Miért nem? – tette fel a kérdést, nyivákolva.

– Mert más dolgom van.

– De, hát, nem is mondtam, hogy mikor lesz – tágította a szemeit. Lehunytam a szemem.

– Az elkövetkező 6 évre be vagyok minden nap táblázva – mondtam egy hülyeséget.

– Miért? – most komolyan nem akar leakadni rólam? Felsóhajtottam. Beszívtam a levegőt, és arra készültem, hogy egy levegővel elküldöm, de amint kifújtam az összes levegőt, ami a tüdőmben volt, megrezzent a mobilom, ezzel is jelezve, hogy üzenetem érkezett. Megdobbant a szívem. Feltartottam a mutató ujjam, hogy mutatva, hogy; egy pillanat. Előhalásztam a hátsó zsebemből a mobilom, és megnyitottam az levelem.

Feladó: S. M

Üzenet: Még nincs este, de tudatni akartam, hogy épségben megérkeztem New York-ba, és, hogy hiányzol… 

  Elmosolyodtam a kis üzeneten, majd visszapötyögtem, hogy nekem is hiányzik. Eltettem a mobilom, miután kaptam egy kis mosolygós fejet, Shawn-tól. 

– Ki az? – érdeklődött Lily.

– Ne haragudj, de ez nem tartozik rád – kissé megenyhültem.

– Igazad van, bocsi… – elhajtottam. Leráztam valahogy, majd kimentem a szabadba, egy üres részre, ahol senki sem volt.

  Tárcsázni kezdtem, közben végig néztem, hogy valaki jön e. Amint Shawn felvette a telefont, a mellkasom ismét nehéz lett. Csak hallgattam, ahogy szuszog, és beleszól. Miután köszöntem, rögtön neki kezdett a mesélésnek. Két órája sincs ott, de már annyit tud róla mesélni. Ittam minden szavát. A szívem hevesen vert, és csak mosolyogni tudtam. A lelkem ismét dideregni kezdett. Nem volt mellettem, hiányzott a teste a melegsége, a lehelete, ahogyan nekem beszél. A kezem remegett. A sírás és a pánikroham fojtogatott. 

  ,,Szedd össze magad. Szedd össze magad, basszameg!” – motyogom magamban, de érzem, ahogyan szét esek belülről. Még sosem káromkodtam előtte. És nem terveztem, hogy akkor fogok először… De nem ment. Magamban ezerszer mondtam el ugyanazt, de nem használt. Éreztem, ahogyan a tüdőm kiesik a helyéről, majd minden szervem. Romokban hevertem, lelkileg nullán álltam. 

  Elterelés képp a körmömet piszkáltam. A körömlakkot kapartam lefelé, és nem foglalkoztam vele, hogy a körmöm alá ment. Túl reagáltam, de összeomlottam. 

   ,,Basszameg!” – a lányoknak nem áll jól a csúnya beszéd, de ezt a legtöbben leszarjuk – ,,Basszameg!” – szisszentem fel, amint a körömlakk felsértette a körömalatti bőrt. 

– Mi a baj? – kérdezte. Hümmögtem. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Valljam be, hogy pánikrohamaim vannak miatta? Nem!

– Minden – ismertem be, szinte lehelve.

– Mi történt?

– Semmi, csak tudod…. – sóhajtottam – Olyan szar ez az egész. Minden nap azt hallgatom, hogy kinek milyen a szerelmi életem, Én meg csak ülök és gondolkozom, a hazugságokon, amiket a világnak mondunk. Azt kívánom, bárcsak mi is olyanok lehetnénk. Mi miért nem lehetünk olyanok? – tettem fel hisztérikusan a kérdést –… Csak mert én a tied vagyok – suttogtam megalázva. Az alsó ajkamon lévő hegeket harapdáltam, hogy elrejtsem, hogy mennyire is remeg.

– Szeretsz? – kérdezte suttogva.

– Persze, hogy szeretlek – mondtam nyugodtan.

– Akkor megvársz… – mondta, be nem fejezve a mondatot.

– Mást sem csinálok, csak téged várlak – mosolyogtam. A falra tettem a kezem, és keményen odanyomtam, majd elkezdtem dörzsölni. Jól esett a fizikai fájdalom.

– Szeretlek, nagyon – mondta – Ezt kérlek semmi esetben se felejtsd el – nyomatékosította.

– Rendben, nem felejtem – a szívemre teszem az öklöm. A nyakamban lógó nyakláncot piszkáltam. Tőle kaptam a huszadik születésnapomra. Egy királyi korona bezárva, közepén egy gyémánttal. Szinte sose veszem le. Néha még alváshoz sem, ami lehet, hogy veszélyes, de nem vagyok képes megválni tőle. Mint a hatalmas plüss mackótól sem, ami igazából már fotelként alkalmazkodik, a nappaliban, és elfoglalja a fél helyiséget, de nem érdekel. Rá emlékeztet.

– Mennem kell – mondtam szomorúan, miközben a csuklójára mutató Rachel-re szegeztem a tekintetem.

– Rendben… – motyogta – Szeretlek, ne felejtsd – mondta újra.

– Hidd el, nem fogom. Szia – köszöntem el, majd kinyomtam a mobilt, és elraktam. Felvettem a koszos kesztyűmet. Pár dobozt rakodtam, és úgy haladtam a raktár belseje felé, ahol senki sem lát.

– Jade – Rachel megtalált.

– Igen? – fordulok felé. Próbálom leplezni az unottságomat, de nem sikerül.

– Beszélgessünk – ült le az egyik raklapra. Bólintottam – Mostanában mindig elkésel, alig dolgozol, állandóan máshol jársz… Mi van veled? – kérdezte. Elmondtam volna neki, hogy folyamatosan Shawn-on jár az eszem, mert fülig beleszerelmesedtem, de csak megrántottam a vállam, és a cipőmet kezdtem el nézni.

– Csak… Mostanában nincs minden rendben a családban – hazudtam könnyedén.

– Szeretnél róla beszélni? – Nem! Mivel nincsen semmilyen család! Szerelmes vagyok, és nem mondhatom el senkinek, és ez megöl belülről. Gyűlölöm ezt, ahogy téged is, és csak aztért nem mondom el, hogy hányszor láttam a férjed más csajjal, mert tudom, hogy te is állandóan félre kúrsz!

– Nem, meg vagyok… – mondtam – De azért köszi! – mosolyogtam rá.

– Biztos? – ez sosem akar lekopni?

– Biztos. Majd minden rendben lesz, csak idő kell most mindenkinek. Te ezt biztos megérted – érintettem meg a karját. Összehúzta a szemöldökét, majd furcsállva bólintott.

  Lassan elment én pedig a gondolataim sötét zugába zárkóztam be, ismét. A kezem remegett. A fejemben a vörös lámpa már izzott, hogy bármelyik pillanatban elborulhat az agyam és egy újabb pánikrohamban lesz részem, de próbáltam uralkodni magamon. Megtámaszkodtam az egyik dobozban, és nagy levegőket vettem. Ziháltam. A bordáimat szúrta az összetört szívem, a fejemben szúrt az összes gondolat. Az orrom vérzett. A vérnek nem volt kedve egy helyben lenni a gondolataimmal. A lábaim össze-összecsuklottak, de sikerült megállnom a talpamon. Senki sem vett észre semmit. A sarokban egy-egy démon figyel. Az emberek semmit sem vesznek észre. Elvesznek magukban, másokban, egymásban. Éreztem ahogy figyelnek, ahogy hozzám beszélnek. Féltem, rettegtem. Nem bírtam állni. Letérdeltem az eddig támaszkodónak használt doboz elé, és suttogtam, hogy a démonok meg ne hallják;

– Fel állok….!

Prológus

 Sziasztok!
Hihetetlen érzés most, hisz egy olyan emberről írok, akiről már nagyon régóta akartam, de csak most jutottam el idáig. Ez a történet, most egy titkos szerelemről fog szólni.... Nagyon rég írtam prológust, de próbáltam összehozni, annyira, hogy elviselhető legyen. És még itt az elején szeretnék a Fifth Harmony rajongóktól, tudom, hogy Camila nem olyan, mint a történetben, de mivel ő Shawn - nagyon közeli - lány barátja az életben, tudok mire alapozni... Még egyszer bocsánat, bár mondjuk itt még nem tűnik fel..
 Jó olvasást,
millió puszi, xx Dorie C.

////

Secret Love Song ( Part II )

 Emlékszem amikor először találkoztam vele. Karizmatikus, vonzó, szexi volt, és mindenki ismerte őt. Amikor belépett az ajtón minden nő felé kapta a fejét, és az összes jelenlévő személy beszélni akart vele. Boldognak tűnt, pedig mindenki jól tudta, hogy az élet párszor megtépte őt. Mindenkit elvarázsolt a mosolyával. De egyedül én tudtam őt elvarázsolni, amiről senki sem tud… 

  Próbáltam nem felkelteni a figyelmet. Azt mondta nekem, hogy hátul menjek be. Ennek egy akadálya volt. A testőrök, mert ugyan volt VIP belépő kártyám, az nem volt elég, hogy bejussak. Nem voltam családtag, vagy közeli ismerős. Egy lány voltam, akiről senki sem tudott. Egy telefonhívással később már bent voltam az arénában, és a privát vendégeknek kijelölt helyen várakoztam. 

  Még két perc és kezdés…

  A tömeg sikítozott, és amikor a nagy képernyő elkezdett visszaszámolni egy emberként kezdték el kántálni Shawn nevét. Magamban én is az ő nevét kiabáltam. Minden elsötétült, majd a gitárjával a kezében berobogott a színpadra. Szinte alig lehetett látni, de a közönség már készült. A lámpák egy pillanatra mindent elvakítottak, és semmit sem lehetett látni, be kellett hunynom a szemem, aztán már csak a reflektor fény világított, és csak őt. Minden más sötét volt, de a rajongók telefonja megvilágította a sötét részt. 

  A Show You-val kezdett. Aztán jött a The Weight, az I Don't Even Your Name, a Bring it Back, a Something Big, a Love Yourself cover, aztán jött a kedvencem. A Memories… Minden éjjel, amikor együtt aludtunk, ezt énekelte nekem. Rólunk írta. Rólunk, és senki másról. Az emberek azt hiszik, hogy ez is csak egy nyálas szerelmes dal, amit egy kisfiú énekel, de nem. Ez a miénk. Egy dal, arról a kapcsolatról, amiről senki sem tud. A többi dal közben végig arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne, ha az egyik dal után, vagy előtt, elmondaná, hogy itt vagyok… 

  ,,Még mielőtt elkezdődne a következő dal, megszeretném köszönni a barátnőmnek, hogy eljött ma este!” Szép álom. 

  A koncert vége előtt pár perccel igyekeztem észrevétlenül kiosonni az arénából. Próbáltam úgy menni, hogy egy lesi-fotós se vegyen észre. Nem tudtak rólam, de egy kép, ahogy a hátsó kijáraton távozom, és a fél internet tele lesz az arcommal. A kocsimhoz mentem. Beültem az anyósülésre, és onnan indítottam be az autót. A motor dörmögni kezdett, a rádióban pedig felcsendült a When We Were Young, Adele-tól. Csendben vártam. 

– And I swore you moved overseas – dúdoltam az énekesnővel együtt. Végszóra nyílt a vezető ülés ajtaja, és pattant be mellém, Shawn. Egy puszit nyomott az arcomra, majd elindult a kocsival.

– Csodás show volt – suttogtam megtörten. A térdemre tette a kezét, és úgy vezetett tovább.

– Igen? – kérdezett vissza mosolyogva – Tudod, egész végig görcsben voltam amiatt, hogy ott vagy… Aztán egyszer észrevettelek. Onnantól kezdve attól féltem, hogy fogod magad és lelépsz – nevetett.

– Sosem tennék olyat – néztem rá, először azóta, mióta a kocsiban van. Az utat nézte, miközben a térdemet szorongatta.

  Az volt az utolsó esténk, mielőtt ő elment volna a világ turnéjára. Rémes érzés volt az egész. A tudat, hogy ő holnap amikor felkelek már nem lesz mellettem, hanem a repülőn fog ülni a menedzsmentjével, és valószínűleg azokat a számokat fogja hallgatni, amik miatt teljesen kizár az elméjéből. De ez csak egy apró paranoia. Az igazi félelmem mindig is az lesz, hogy talál valaki jobbat, akibe beleszeret, és elhagy. Tudom, hogy el fog jönni az, amikor megérzi a korkülönbséget kettőnk között, vagy egyszerűen elege lesz belőlem. Találni fog valaki mást. Valaki jobbat. Szerethetőbbet. 

– Jól vagy? – a keze megkereste az enyémet a sötétben. A rádió is halkabban szólt, a holdfény pedig alig látható világítást adott az autóban. Ránéztem – Hmm? – a hold szép lassan eltűnt mögötte, így már az ő barna haját csillogtatta az égitest. Hamarosan az eget ellepték a viharfelhők, de nem esett. Csak gyülekeztek felettünk, fenyegetést adva a gyalogos embereknek. Újra az ölemre néztem. A bal kezemet néztem, a hüvelykujjammal a mutató ujjamat piszkáltam. A könnyek némán gurultak le az arcomon, hideg nyomot hagyva a tűzforró bőrömön. A szerelem nem igazi, ha titokban tartják, még akkor is, ha bármit megtennénk a másikért.

  Továbbra sem válaszoltam, csak néztem, ki az ablakon, ki az emberekre. Egyedül sétáló, magányos szívek. Shawn a kezemet szorongatta, én tovább sírtam, hangtalanul. A szerelmem az enyém volt. Csak az enyém, és legszívesebben kiordítottam volna a világnak, hogy szerelmes vagyok, de nem tehettem. Nem tehettem meg semmit. Amikor buliban voltunk, nem csókolhattam meg a táncparketten, és nem foghattam meg a kezét az utcán. 

  És önző akartam lenni. Csak a magaménak akartam őt tudni. De nem tehettem, ő egy egész világé volt.

  Nem mondtam semmit. Csak figyeltem, ahogyan vezet, és kiélveztem minden együtt töltött percet.