2. fejezet - Mosolyok

Sziasztok!
Nos, itt vagyok a legújabb fejezettel. Sajnálom, hogy késtem, de itt vagyok, és remélem tetszik az új rész. Ez most Shawn szemszögéből van írva, és most kérek bocsánatot a Camila fanoktól, illetve mostantól minden fejezet jelen időből lesz írva, mert ezt úgy írtam a feléig, mire észrevettem, hogy jelen időben írtam. A dal pedig... Nos, nem annyira illik ide, de talán ez illik a fejezethez a legjobban.
Remélem tetszik, Jó olvasást!
millió puszi,
xx Dorie C.

Good Enough

Shawn

 – Akkor Camila a koncert előtt odamegy hozzád, és úgy mentek be az arénába, oké? – kérdezi Geoff, én pedig értetlenül meredek rá. Az ujjaimat kezdem tördelni,é s az ölemben lévő gitáromra támaszkodom.

 – Te meg miről beszélsz?

 – Arról, amiről tegnap este Andy vagy fél órán át papolt, te meg bambán bámultál előre, és a végén azt mondtad, hogy mindent megjegyeztél. Shawn, még vissza is mondtad! – kiált rám. Összerezzenek mély hangjától, és leteszem a gitárom.

 – Ettől nem lettem okosabb – tárom szét a karjaim.

 – Te, és Camila Cabello… Tudod, a legjobb barátod! Ma bejelentitek, hogy még is randiztok – a világom egy része összedől, és Jade jut eszembe. Ő az én szerelmem, és nem Camila. Szólnék Geoff-nak, hogy ez nem fog menni, de a torkomon forr a szó. Mi, ketten, egy titok vagyunk a világ számára. Nem tudhatnak rólunk, így Geoff-nak is csak egy bólintást küldök.

  Miután egyedül maradok a szobában, leroskadok a kanapéra, a kartámlában kapaszkodva. Felhívnom nem szabad, hisz ilyenkor munkában volt, írni pedig nem szeretnék ezzel kapcsolatban. A kezem remeg, a fejemben ötször játszódik le az a pillanat, ahogy Gene reggel meglátja az újságokat. 

  A körmömet piszkálom, miközben elterülök a pamlagon. A mellkasom nehéz, és csak azon jár az agyam, hogy mit is mondjak, majd este Gene-nek. Mellettem az emberek tesznek-vesznek, készülnek az esti koncertre. Andy tíz perc után szól nekem, hogy ideje elindul a rádióállomásra, ahol interjú lesz. Lassan kelek fel a kanapéról, és indulok el a parkoló felé, hogy beszálljak az egyik hatalmas Range Rover-be, ami ideiglenesen szállít engem, amíg ebben az államban vagyok.

 – Na, figyelj  – kezdi Andy – Ha Camila-ról kérdeznek, de elmondod, hogy randiztok, ha lányokról van szó, őt mondod, Camila, Camila, Camila… Ma minden róla szóljon, és a hét minden napján. Értettük egymást? – rám néz, én pedig bólintok. Nem tudok mit mondani, a szavak a nyelvemen maradnak, és nem zuhannak ki a számból. Andy átnyújt egy vizes palackot, hogy igyam meg az interjú alatt. Kortyolni kezdem. A víz hideg, lehűti a torkom.

  Nehezen veszem a levőt, ahogy a rádióállomás folyosóján lépkedek. Csak Jade-re tudok gondolni, és arra, hogy mit fog szólni ehhez szólni.

 – Légy teátrális – mondja nekem utoljára Andy, és belök a kis szobába, ahol a rádiós, és az ő szerkezetei vannak. Brian – a rádiós – az egyik számítógépet bújja, egy headset-es lánnyal. Amikor meglát, mosolyogva, int. Leülök.

 – És itt van velem Shawn Mendes – mondja a mikrofonba kiabálva – Shawn, szia, örülök, hogy itt vagy – köszönöm nekem.

 – Köszönöm a meghívást – mondom halkan, mosolyogva.

 – Milyen Atlanta? Tetszik?

 – Igen, gyönyörű város. Még nem volt alkalmam ugyan körbe járni, de úgy tervezem, hogy holnap a barátnőmmel bemegyek a városba – a barátnő szónál Jade jut eszembe. Andy-re nézek, aki feltartja a hüvelykujját.

 – Barátnő? – lepődik meg Brian – Ki a szerencsés lány?

 – Camila Cabello – sóhajtok, nem túl feltűnően.

 – Én eddig azt hittem, hogy csak jó  barátok vagytok – Igen, csak azok vagyunk, de a menedzsment, akiket általában szeretek, most oltári nagy seggfejeket játszanak, és azon ügyködnek, hogy tönkre tegyék a kapcsolatomat, amiről nem tudnak. Bólintok.

 – Igen, ez így van, de azt hiszem mi most bizonyítottuk be, hogy fiú – lány barátság nem létezik, bocsánat, ha valakit megbántok. Elég régóta kerülgetjük egymást, de most már hivatalosan is járunk, és tudod nem volt ennél boldogabb – mosolygok meggyőzően az interjúsra.

 – Váó, gratulálunk – nevet fel, és bejátszik egy tapsolás effektet. Felkuncogok, és megtámasztom a fejem a bal kezemen.

 – Na, de most. Shawn, mesélj nekünk az új albumodról – kéri, és felém mutat a teljes karjával, majd visszahúzza, és a tollát piszkálja.

 – Hát… Nem is tudom. Borzasztóan izgulok, hogy mennyire fog majd tetszeni a rajongóknak, és mindenki másnak. Már rengeteg szám meg van rá, és nem sokára elkezdjük őket kiadni. A legtöbb inkább szerelmes dal, de van néhány pikáns is, mint mondjuk az A.D.I.D.A.S az például, talán már a címéből is kiderül, hogy, a szexről szól. Nekem az a személyes kedvencem – nevetek fel – És az egész albumot egy csodálatos lány inspirálta, Ja… Camila – fejezem be zavartan.

 – És még milyen számok vannak rajta, ha szabad tudni…?

 – Hát, például ott van a Secret Love Song, ami szintén az egyik személyes kedvencem, nagyon sokat jelent ez a dal. Egy titkos szerelemről szól, és, hogy a felek mennyire szenvednek – mintha saját magamról beszélnék – De ott van még a Hereafter is, amit imádtam írni, és minden este azt dúdolgatom a zuhany alatt, számomra nagyon fülbemászó.

 – Hogy érted, hogy a Secret Love Song sokat jelent neked? – zsák utca!

 – Ömm…. Nem tudom. Csak olyan sok érzelem volt bennem amikor ezt írtam. Akkor Camila-val még nem jártunk, de minden áron meg akartam szerezni, és miközben felvettük ő ott volt, és nem sokkal később már együtt is voltunk, és egy ideig titokban kellett tartatunk, és rémes volt – hazudom könnyedén.

 – Most már értem. De még egy kicsit Camila-ról – mondja, és az egyik monitorra néz, majd vissza rám – Szereted?

 – Igen – szinte látom, ahogy Gene szíve darabokra hullik. Az enyém is már nagyon összetörőben van, de még rá kell raknom egy lapáttal.

  Az interjú után a hotelbe vittek, hogy egy kicsit pihenjek még a koncert előtt. A koncertig még három teljes óra van, így azt egy szunyókálással is elüthetném, de inkább a kezembe veszem a gitárom, és a Hereafter-t kezdem el  pengetni, a semmibe meredve.

 – Ígérem, hogy ezentúl minden nap reggelit készítek neked, és megígérem neked, hogy mostantól szeretni foglak, a sötét oldaladdal is – hangzik fel a hangom. Jade képe a szemem előtt lebeg, ahogy kiéneklem a hangokat. A szememben a könnyek tolakodnak, hogy melyik is bújjon ki előbb, de egyiknek sem engedem, és egy kézsuhintással, el is intézem, hogy a könnyek eltűnjenek. Nem szabadna sírnom. Nincs rá okom. Vagy van? Én ugyanannyira szenvedek, mint ő. Ő nem mutatja, érezteti, és ez a világ legrosszabb érzése. Érezni, hogy a lány, akiért bármit megtennél, szenved, miattad. El akarom őt venni feleségül. Azt akarom, hogy ő szüljön nekem gyerekeket. De titokban nem megy.

  Hátra dőlök az ágyon, és a fejem alá teszem a kezeim. Egy bugyuta mosoly ül az arcomon. Szeretem őt. A lélegzet vétel hasonlít az övéhez. Szeretem őt. A legtöbb dalom hozzá szól. A közönség ezt ugyan nem tudja, de talán érzik, hogy valakinek én valóban éneklek. Egy lánynak, aki megrengette a világomat. Ő tudja mi a jó és a rossz oldalam. Tudja, hogy mitől borulok ki, és, hogy mennyire utálom, ha valaki más miatt mosolyog, és nem miattam. Annak a mosolynak, csakis, miattam szabad fenn lennie az arcán… Hisz az egyik kedvenc tevékenységem közé tartozik, hogy a gyönyörű arcát nézzem, amin ott bujkál az a bizonyos vigyor. Sosem engedi, hogy teljes egészében lássam a mosolyát, csak egy kicsit szét húzza a száját, majd felkuncog. Számára ennyi a mosoly. De nekem még így is tetszik. A szikrázó barna szemei miatt, tényleg ő a világ legszebb teremtése. 

  A rajongóknak is mindig azt mondom, hogy gyönyörűek, illetve még a húgomnak is, és tényleg szépek, de csak Jade-re tudom felszabadultan azt mondani, hogy gyönyörű. A kerek arca, a gyönyörű íriszei, és azok a kissé puffadt rózsácskák az arcán. A kedvenceim akkor is a telt ajkai lesznek. Örök időkre. Imádom őket csókolni, közben megérinteni őket. Imádom a csókját. A legjobb dolog, amit vele tehetnék. Lassú, de heves. Az alsó ajkát horzsolom a nyelvemmel, majd az arcára teszem a kezemet, és a hüvelykujjammal megérintem az alsó ajkát. Lassan válok el a szájától, ingerelve, minden mozdulatommal. Megrázom a fejem.

  Felülök, amint rájövök milyen nyálas is vagyok. Apró kacaj hagyja el az ajkaimat. A minibárból előveszek egy üdítőt, ami egy sör mellett van. Még nem ihatok. Ismét Jade arca ugrik be, amint eszembe jut, hogy milyen elkeseredett volt, amikor közöltem vele, hogy már csak egy év és az államokban is ihat alkoholt. Ő két évvel idősebb nálam, de ez egyáltalán nem érződik köztünk. Ő leginkább komoly, de egyben gyerekes is, ami miatt olyan, mintha egy 16 éves, tomboló hormonokkal rendelkező lánnyal járnék. Én pedig, csak adom önmagam. Bármivel le lehet kötni, és neki sikerül is. És ezt ő is tudja, így már meg sem tudom számolni a két kezemen, hogy mennyi olyan éjszakánk volt, amikor csak feküdtünk egymás mellett, és beszélgettünk. Apró semmiségekről, volt amikor tényleg a semmiről beszélgettünk. De az egésznek az volt a lényege, hogy beszélgettünk. 

  Geoff pontban fél hatkor kopogtat be az ajtómon. A koncert másfél óra múlva kezdődik. Felsóhajtok, majd megragadom a gitárom – a tokjában – és kivágtatok az ajtón. Az út az arénába háromnegyed óra. Mobilozással ütném el az időt, amikor megállunk. A baloldali hátsó ajtó nyitódik, és Camila ül be a fekete Range Rover-be. Puszit hint az arcomra, majd csacsogni kezd. Arról beszél, hogy milyen jó lesz ez a színjáték. Megforgatom a szemem, és az ablakon bámulok ki. Most valahogy nincs kedvem a társaságához. Máskor imádnám a lányt, de ebben a helyzetben nem. Nem akarom, hogy itt legyen velem, és nem akarom, hogy ő játssza el a barátnőmet. Nekem már van egy, akit szeretek, és el fogok venni egyszer.

 – Shawn – szólít meg Camila. Ránézek – Mit szólnál ahhoz, ha megcsókolnálak az aréna előtt? Tudod úgy játékból… – megrázom a fejem.

 – Nem, nem szeretném. Mi eredetileg csak barátok vagyunk – mutogatok magunkra.

 – És? – teszi a kezét a combomra, majd elkezdi felfelé csúsztatni. A levegőt kapkodom. Jade.

 – És? – kérdezek vissza lepődötten – Camila, ez csak egy színjáték. Semmi több nem lesz – világosítom fel.

 – Félted a kis barátnőd? – ijedten rákapom a tekintetem. A sötétben csak a fogait látom, de előttem lebeg a gonosz mosolya. Honnan tud róla?

 – Te meg miről beszélsz? – tettem a hülyét.

 – Jaj, ugyan már! A mobilodban az sms-ek, és a képek, és nem mellesleg egy csomószor láttalak egy teljesen idegen házból kilépni, később pedig egy igen csúnya lányt… – megragadom a karját, és közel húzom magamhoz.

 – Ne merd őt csúnyának nevezni – nem lennék képes sosem megütni egy nőt, de most elgondolkodtam rajta.

 – Miért? Mi lesz? – hangja nyájasan cseng – Megütsz?

  Fújtatok egyet.

 – Milyen jól nézne ki a címlapokon, nem?! – gondolkodik el, csücsörítve, mutató ujját a szájához emelve – Shawn Mendes, titkos barátnője miatt, ütötte meg a bájos Camila Cabello-t – tagolja a mondatot mutogatva.

 – Nem foglak megütni – motyogom dühösen. Felnevet.

 – Ja, igen… – kezdi el a mondatát – Még mielőtt bármiben is ellenkeznél, amit csinálni akarok… Pár képet elmetettem Jane-ről, és a lakcímét is tudom. Bármikor kiteregethetem a titkaitokat, és az ő adait – fenyeget meg.

 – A neve Jade – morgom.

 – Kit érdekel? – horkantja.

  A kezem remegni kezd. Előveszem a mobilom, és felnyitom a zárát. Írok egy üzenetet Jade-nek, hogy nem sokára kezdődik a koncert, utána beszélhetünk. A levegőt nehezen veszem, érzem ahogyan a düh úrrá lesz rajtam. Camila, eddig, a legjobb barátom volt, akinek bármit elmondhattam, bármit, sosem hittem volna, hogy ilyenekre képes. Kitudja hány titkomat mondta már valakinek, aki pénzért bármit elmond a sajtónak. 

  Ez a színjáték lesz életem legnehezebb harca, pedig 15 éves voltam amikor csatlakoztam a Magcon-hoz, azzal együtt lett hírnevem. Turnék közben végeztem el a gimnáziumot, az interneten, így szinte alig ismerem az anyagot, csak nagy nehezen találgattam, és próbáltam tanulni különböző forrásokból. Az érettségin, pedig majd nem lehetek ott, mert a világot járom. Bármelyik ember örülne, hogy érettségi helyett ott van a világ egyik teljese másik pontján és az álmát valósítja meg, de nekem hiányzik minden, amit egy normális gimis srác tesz, nap, mint nap.

 – Shawn, gyere már! – hallom meg Geoff hangját. Kiszállok a kocsiból, és megvillantom a mosolyom a rajongóknak, illetve az újságíróknak. Megfogom Camila kezét, összekulcsolom az ujjainkat. A bőröm most nem bizsereg, ahogyan hozzám ér. Amikor Jade ér hozzám, a testem minden egyes pontja szinte ég. Többet akarok belőle.

  Lassan sétálunk végig az aréna folyosóin. Amint az öltözőmbe érünk elengedem a gonosz lányt, és lerogyok a kanapéra. A fejemben újra és újra a dalszövegek vannak, átnézem őket fejemben, nehogy elfelejtsem az egyiket.

 – Shawn – ront be Andy, és Geoff – Akkor elmondom melyik dalokat fogod ma énekelni –  ül le Geoff. Andy az ajtóban áll, miközben egy képet készít rólam, ami később az instagramra megy fel.

 – Oké.

– Az Act Like You Love Me-vel kezdesz, azután jön a The Weight, Bring it Back, Something Big, a Never Be Alone… – lassan tagoltan, és mutogatva mondja el az egész dallistát, amit egyébként tudok fejből, hisz minden nap ugyanabban a sorrendben éneklem őket.

  Lassan rám szerelik a fülhallgatót, a kezembe nyomják a gitárom, és belöknek a színpadra. A szívem meghasad, ha arra az estére gondolok, amin ő is ott volt a koncertemen. És találkoztunk. És megismertem. És beleszerettem. 

 – Héj – kiáltok bele a mikrofonba, az arcomra felvéve egy műmosolyt. A közönség sikít – Imádom, hogy itt lehetek veletek – nevetek – Az első dal… Nos, ez egy új dal, amit még nem hallhattatok eddig – elképzelem Andy dühös fejét, ahogyan felkészíti a háttérben dolgozó embereket, hogy nem az Act Like You Love Me-vel kezdek, hanem egy teljesen másik dalt – A dal címe Hereafter.

  Pengetni kezdem a gitáromat. Rágondolok. 

 – Emlékszem amikor előttem álltál – kezdek bele, halkan. A közönség még mindig sikít – Éreztem,  hogy nekem teremtettek. Szerettelek. Mert veled mindegy volt, hogy 1, 2, 3 vagy 3, 2, 1. Veled az ég zöldebb, és a fű kékebb – éneklem a sorokat.

  A hangom elcsuklik az utolsó soroknál.

 – Mostantól mindegy, hogy 3, 2, 1 vagy, hogy 1, 2, 3… Veled a bolond életem szürke lesz. Sajnálom, hogy nem voltam elég. Sajnálom, hogy nem szeretsz. Mostantól veled, minden mindegy, mert veled a fű zöldebb, és az ég kékebb – a tömeg nem sikít. Sír. Érzem, ahogyan a szememet szúrják a könnyek.

  Camila miatt ki kell bírnom mindent, amit ő akar. Jade. Ő lebeg a szemem előtt.

,,Könnyekben tört ki Shawn Mendes, miután beismerte; szerelemes Camila Cabello-ba!”