3. fejezet - Hercegnő

Sziasztok!
Nos, először azt szeretném mondani, hogy borzasztóan sajnálom a késést, de apukámat műtötték, és nem szerettem volna állandóan a gép előtt ülni, de jól van, és most már itt is a legújabb fejezet. Köszönöm a kommentet, a feliratkozókat. Ebben a részben, betekintést nyerhetünk, valamennyire Jade (Geneieve) életébe. Az első negyede, kissé fura, de ezt beleakartam írni, és ígérem egyszer minden értelmet fog kapni. A Hereafter alt, pedig én szoktam összerakni, és nincs tehetségem a dalíráshoz, így nézzétek el nekem. A képet, pedig én szerkesztettem ( nem lett túl jó minőségű kép ), és talán nincs nagy értelme, de ez is értelmet fog kapni egyszer, és lehet, hogy már ebben a fejezeten is. De, most egyelőre ennyi, később találkozunk, Jó olvasást és
millió puszi,
xx Dorie C.

Only 1

  William Shakespeare születésének pontos dátuma ismeretlen. Minden pontos adat a szerzőről ismeretlen, a porba veszett, vele együtt. De eltöprenghetünk rajta. Vajon tényleg volt egy meleg szeretője? A felesége tényleg nyolc évvel idősebb volt nála? Nem kaphatunk soha pontos válaszokat. Talán a nevét, a karrierje elején, nem is így írta. Esetleg nem is Anne-nek hívták a feleségét, és gyermekei anyját. Lehet az ,,elveszett évei” során találta ki a nagyobb szerzeményeit. Egy biztos! Ez a szerző a mai napig a köztudatban él, és mindenki tudja, hogy ki is ő. Legalábbis ezt az arcát ismerjük. De lehet, hogy volt egy titkos, szenvedő író én-e, akit senki sem ismert. Vagy volt egy pszichopata én-e, akit senki elől nem tudott elrejteni, és emiatt egy csomóan retteghettek tőle. Semmit sem tudhatunk biztosan. Ahogy azt sem, hogy a fia miért halt meg tizenegy éves korában?! És lehet, hogy a fia halála ösztönözte a Hamletre. És egy csomó titok ellenére is, az irodalom tanárom őt tartotta a világ legnagyobb írójának, történjen bármi. Mert ő neki ilyen volt egy szerelem.

  De van egy, görög mitológia, ami szerint, az emberek eredetileg 4 karral, 4 lábbal, és egy 2 arcú fejjel születtek. A hatalmuktól félve, Zeusz két különálló részre hasította szét őket, arra kárhoztatva, hogy az életüket egymás keresésével töltsék. A történelem tanárom szerint ez baromság, hisz a melegek, hogyan találhatnák meg a párjukat ebben a világban?! Ő sosem tekintette a melegeket, vagy biszexuálisokat, embernek. Úgy gondolta, hogy egy normális ember, az ellenkező nemhez vonzódik. Eleinte mindenki beült az órájára, aztán szépen lassan ellógta az óráját. Az osztályfőnökünknek azt mondtuk, hogy ő egy homofób ember, így ezért nem ülünk be az órájára. Soha sem írta be nekünk a hiányzást.

  Egy, régi, barátom így vélekedett a szerelemről; A szerelmet, a fájdalom jelképezi. Amíg nem érzed a hiánya fájdalmát, addig nem vagy szerelmes… Nekem sosem volt elképzelésem a szerelemről. Úgy gondoltam, hogy majd észre veszem, ha egyszer az leszek. Gyerekkoromban pedig azt hittem olyan lesz, mint a mesékben, amit anyu mesélt nekem.

  Amikor kis gyerek voltam anya mindig olyan meséket mondott, amiben a hercegnő megtalálta a hercegét, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. 

  12 éves voltam, amikor anya inni kezdett, és szinte alig láttam józanon. 13 voltam, amikor nem hittem többi a mesékben. 14 voltam, amikor anya verni kezdett, és megcsalta apát. A házasságuk onnantól hazugság volt. Még 14 voltam, amikor anya terhes lett, és elkezdett terápiára járni a baba miatt. 15 voltam, amikor a családunk jobb lett, és egy apró csöppséggel áldottak meg minket az égiek. 16 voltam, amikor „anya” és „apa” újra verni kezdtek. Még mindig 16 voltam, amikor a bátyám haza jött a seregből, és soha többet nem ment vissza oda. 17 voltam, amikor a bátyám elkezdett szexuálisan zaklatni, de hallgattam. 18 voltam, amikor kitettek az otthonomból, mondván, hogy; nem kellek nekik. 19 éves voltam, amikor találkoztam Vele. És 20 éves voltam, amikor Shawn Mendes millió darabokra törte a szívemet. 

  Még mindig nem hiszek a szememnek, amikor már hatodjára olvasom el újra a címlapon szereplő szöveget. Legszívesebben darabokra tépném azt, a rohadt, újságot, de uralkodom magamon, és egy apró sóhajtás kísértében ledobom a bulvár újságot az ebédlő asztalomra. Leülök az egyik székre, és felhúzom a lábaim. A nagy lábujjam piszkálom.

  Nem tudom, hogy ez csak egy kamu-kapcsolat, hisz Shawn említette, hogy az emberre bármikor ráakaszthatnak egy lányt, de lehet, hogy tényleg van valami köztünk. Addig viszont nem ítélkezhetek, vagy Shawn meg nem erősíti, számomra is, az egyik nézetet. Némán bámulom az újságot. A címlapon szereplő betűk elolvasása után egy újabb tör fúródik bele a szívembe. 

  ,,Könnyekben tört ki Shawn Mendes, miután beismerte; szerelemes Camila Cabello-ba!”

  Talán csak egy egyszerű szalag cím, és nem is történt semmi. Bárcsak ezt hihetném… A mobilomon megnyitom a böngészőt, és kulcsszavakkal rákeresek arra, hogy mi is történt tegnap. 

,,Shawn Mendes – Hereafter ( crying )” Megnyitom a videót. Shawn a színpadon áll, lassan pengeti a gitár, miközben az említett dalt énekli. 

– Veled mindegy, hogy hatszor hat, vagy hétszer hat, mert mostantól az egész testemmel szeretni fogom a lényedet, még azt a foltot is mutató ujjadon, ami olyan különlegessé tesz, pedig tudom, hogy utálod, de mindegy, mert mostantól imádom az apró kis hibáidat, amik olyan tökéletessé teszik a tökéletlenségedet – a mutató ujjamra nézek, a kis anyajegyre. Döbbenten nézem az éneklő Shawn-t, és próbálok ésszerű magyarázatokat keresni az összes kérdésemre, de egyet sem találok.

  A csíkos bögrémet nézem, amiben a reggeli kávém van. Már kihűlt, és ízetlen. A nyelvemen keserű ízt érzek. A fehérre színezett körmeim a barna, fa asztal lapon kopognak. A kopogás töri meg a csendet a kis lakásban. Egy ideig még nyomogatom a mobilom, összevissza, majd a névjegyzékre nyomok, és tárcsázni kezdem Shawn-t. A felhúzott lábaimat asztalnak döntöm, és a körmömet rágom. Shawn pulcsija, ami rajtam van, az ő illatát árasztja, kissé megnyugtat.

 – Halló? – szól bele, suttogva.

 – Szia – köszönök halkan. A fejemben millió, meg egy, gondolat van, de egyet se tudnék értelmesen kinyögni – Azt hiszem beszélnünk kéne – suttogom.

 – Igen, tudom – sóhajt. Üresség lappang bennem – Camila-val ez az egész, semmi! A hülye menedzsment találta ki az egészet, ő meg belement, és én is, mert nem tehettem mást…. Ne higgy az újságoknak – mondja.

 – És a dal?

 – Hallottad? – kérdez vissza, megtörten.

 – Rákerestem – válaszolok. A „barátaim” boldogok voltak nélkülem, nem értettem, hogy minek legyek köztük – Shawn, ez…

 – Nem róla szól, hanem rólad! Minden sor rólad szól – mondja határozottan – Nem belé vagyok szerelmes, hanem beléd – elmosolyodom, de a vigyor az arcomon nem igazi. Egy hamis mosoly ül az orcámon, és senki sem lát át rajta… Az igazi eltűnt egy ideje. Csendben ülök, és hallgatom, ahogyan elmondja, hogy mennyire szeret, és nem a fekete hajú énekesnőt. Aztán befejezi. Én nem mondok semmit, nem is tudok mit mondani. Egyszerűen hiányzik. 1 hónapja van a turnén, és borzasztóan hiányzik. A legközelebbi szünete 3 hónap múlva lesz.

 – Tudja – motyogja – Tud rólunk.

  Beszívom a levegőt. Az nem lehet. Ő nem tudhat rólunk. Hisz, hogyan?

 – Honnan? – kérdezem idegesen.

 – Nem tudom, de állandóan arról papol, hogy egy rossz lépés és az összes titkunk, és te, a köznyilvánosság előtt landolsz. Muszáj azt tennem, amit mond, ha ezt titokban akarjuk tartani – az összes szava szíven üt. Én nem szeretném titokban tartani. Én a háztetőkről szeretném kiordítani, hogy kibe is vagyok szerelmes – Gyere ide. Ma megyünk Washington-ba, ha te holnap idejössz, lesz még két napunk arra, hogy együtt legyünk.

 – N-nem tudok menni… – a torkomon akad a sírás.

 –  Kifizetem neked – a homlokomat megtámasztom a kezemmel, és sírni kezdek.

 – Én nem azért vagyok a barátnőd, hogy könnyebb legyen az életem. De minden egyes pillanatban, amikor ki akarsz valamit fizetni nekem, úgy érzem, hogy minden, amit csinálok azért van, mert te fizetsz nekem… – mit szépítek? – Egyszerűen egy kurvának érzem magam – zokogok fel.

 – Kérlek, ne sírj. Azt nem bírom… –  hallom ahogy sóhajt, majd dolgok zörgését hallom – Megpróbálok minél hamarabb szünetet tartani, de nem tudok.

 – Mikor írtad a dalt? – kérdezem, kissé lenyugodva, más témára váltva.

 – Egyik este, amikor nem bírtam aludni. Csak néztelek, és megszületett a fejemben, aztán, nem tudom miért, de szomorú lett a vége, illetve az egész dal szomorú, tulajdonképpen – nevet fel, kissé, harsányan. Elmosolyodom, és megrázom a fejem – Az egész igaz, így érzek. Szeretlek, és a hülye is tudná, hogy nem Camila-ról van szó. Neki nincsen cuki foltja a mutató ujján, és egy kis ördög a szája sarkában. Bár, mondjuk, amiket mostanában mond nekem, lehet megszállta az ördög, szóval kitudja…. – gondolkozik el, mire felkuncogok.

 – Ne legyél gonosz – mosolygok. Szinte látom, ahogyan megforgatja a szemét, majd vigyorogva a kezébe temeti az arcát.

 – Nem leszek az, Hercegnőm – megdobban a szívem, ahogyan azt mondja, hogy hercegnőm.

 – Nem vagyok hercegnő.

 – De, de igen az vagy! Az én hercegnőm….! – nyomatékosítja, megnyomva az én szócskát. A mosoly az arcom egyre szélesebb lesz – Bárcsak ott lehetnék, melletted.

 – Bárcsak elmondhatnánk a világnak….

  Még egy picit beszélgetünk, majd lerakom a telefont. Felsóhajtok, és ismét rákeresek Shawn új dalára. A dalszövege, vélemények, fordítások, videók; ezek jönnek ki a címszavakra. 

  ,,Ez egy gyönyörű dal, és remélem tényleg Camila-ról írta, szép pár!”

  „Gyönyörű a dal, de nem szeretném, ha Camila-val járna, mert egy ribanc! Nem értem miért jár vele, csak összetöri majd a szívét.”

  Elmosolyodom az utolsó véleményen, amit olvasok. Tovább megyek, de a szemem valahogy csak az utálkozósokon áll meg. Néhányon nagyokat nevetek, de néha elismerem, hogy a rajongók túlzásba esnek, de van bennük igazság, még akkor is, ha nem ismerem személyesen Camila-t, de nem is tervezem megismerni, legalábbis, addig biztos nem, míg Shawn barátnője vagyok. És egy darabig az is szeretnék maradni, bármennyire is önzőn hangzik. Aztán kitudja, bármi történhet még, köztünk, velünk, velem, vele. 

  Megnyitom a youtube-ot, és próbálok egy, nem, recsegős videót találni a Hereafter-ről. Amint megtalálom a megfelelőt, lerakom az asztalra a mobilt, és úgy figyelem Shawn-t, a képernyőn keresztül. Mosolyogva felkonferálja a dalt, majd elkezdi játszani. 

 – Olyan sok dolog van, amit elmondhatnék, de az első talán az lenne, hogy sajnálom, hogy nem vettem neked virágot, de mostantól ígérem, hogy elszámolok magammal, és mostantól csak a mosolyod lesz a napfényem, de kár, hogy alig látom, hisz távol vagyok – elmosolyodok, amikor Shawn elhajol a mikrofontól. Majd újra énekelni kezd – És, ígérem, hogy egy nap gyűrűt húzok az ujjadra, és öreg koromig melletted leszek. Veled fogok 1, 2, 3-ig számolni, és mostantól a szürke életem színes lesz, mert a bolondságot színt hoz bele.

  Felsóhajtok, majd megvárom, hogy vége legyen a dalnak. A könnyeim hullani kezdenek, és nem tudok mit tenni ellenük. A térdemre hajtom a homlokom, és úgy sírok tovább. Shawn-t akarom, és nem titokban. Meg akarom fogni a kezét az utcán, és meg akarom csókolni a táncparketten. Mi miért nem lehetünk olyanok, mint a többi pár? 

  A, csengőre, ébredek fel, reggel. A postás. Mindig becsönget, de rögtön megy is tovább. Nem vagyok arra képes, hogy kikeljek az ágyból, és elkezdjem a nagybetűs életet, de amikor a fejem, a sok mozgolódástól, találkozik az éjjeli szekrény sarkával, felülök. Kiengedek egy 'áu'-t, majd az ajtóhoz sétálok, hogy felszedjem a földről a borítékokat. Ugyanazok, mint eddig. Egy levél Katie nénitől, számlák. De az utolsó, ami a kezembe akad, teljesen más. Shawn neve díszeleg a borítékon, mint feladó. A többi levelet a földre dobom, majd feltépem a papírt, hogy eltudjam olvasni, mit is írt Shawn. 

,,Tudom, hogy nem szereted, ha rád költök, de én viszont szeretnék veled találkozni, szóval itt vannak a repülőre a jegyek. Oda, és vissza. 

Ui.: Ha ma megkapod, ez tényleg gyors posta!”

  Felnevetek az utóiraton, amit Shawn írt. Megkeresem a mobilom, majd tárcsázom a barátomat.

 – Haló? – szól bele egy ismeretlen férfi hang – Ki az?

  Levegőt se veszek. Elemelem a fülemtől a telefont, amikor megszólal Shawn, kissé dühösen, hogy miért vette el a mobilját, egy bizonyos Geoff. Ismét a hallószervemhez emelem a kezemben lévő tárgyat, és várok, hogy Shawn beleszóljon.

 – Gene? – utálom amikor a középső nevemen szólít.

 – Itt vagyok…. – sóhajtok – Sajnálom, nem hittem, hogy valaki más veszi fel – kérek elnézést.

 – Semmi baj, már nálam van, Hercegnő – megnyugszok, de amint a bal kezemre pillantok, elvigyorodom.

 – Te gazember – mondom játékosan.

 – Sosem tagadtam, hogy az vagyok – lelki szemeim előtt látom, ahogy int egyet és ártatlanul elmosolyodik – Akkor jössz, Hercegnő?

 – Igen, nem örülök, hogy költöttél rám, de ezt most illene megköszönnöm, szóval – belevág a szavamba.

 – Nem kell megköszönnöd. Nem azért tettem…. Azért vettem meg neked, mert a barátnőm vagy és elhalmozhatlak dolgokkal, és arról nem is beszélve, hogy piszkosul hiányzol – mondja, szinte egy levegővel. A mutatóujjamon lévő körmöt, kezdem el, piszkálni.

 – Te is hiányzol – suttogok – Jobban, mint kéne.

 – Ennek örülök – suttog vissza, mire felnevetek. A szám elé teszem a kezem, és lehuppanok, a nappaliban lévő, kanapéra.

 – Miért suttogsz?

 – Mert te is suttogsz.

  Pár óra múlva, már a repülőn ülök. Az ölemben a mobilom hever. A fülemben zene szól, és a szívem majd' kiugrik a helyéről. Mindent megbeszéltünk Shawn-nal. Ő lent fog várni a lifteknél, és mintha véletlen lenne, én pont mellé fogok beszállni. Az ő szobájában fogok lakni, tekintve, hogy alig van ott, de ha ott is van, direkt meg lesz kérve, hogy mindenki kopogjon, amikor be akar jönni. Egyedül Camila-tól félek. Attól, hogy lebuktat valahogy minket a menedzsment előtt, és akkor bukta minden. Vagy egyszerűen kitesz pár fotót valahova, Shawn-ról és rólam. 

  A repülő lassan ér földet Washingon földjén. Sóhajtva veszek tudomást arról, hogy épségben megérkeztem, és semmi bajom sincsen. Megvárom, míg a mellettem ülő emberek kilépnek a sorunkból, majd egy magas srácot megkérek, hogy vegye le a csomagom a poggyásztartóból. Megköszönöm, majd beállok a sorba, ami kifelé vezet. A stewardessek az ajtónál állnak, és mindenkinek, mosolyogva, és illedelmesen köszönnek. Míg a bőröndömre várok, írok Shawn-nak, hogy megérkeztem, és a terveim szerint fél óra múlva ott leszek. Amint meglátom a piros, fényes bőröndöt lecsapok rá, majd kimegyek a reptér elé, és fogok egy taxit, amivel a szállodába tudok menni. 

  A taxiban az ablakon bámulok kifelé. Nehezen tudom elképzelni, hogy békében, és együtt tudunk tölteni egy kis időt Shawn-nal, de legalább azok a kis percek, számítanak valamit. De őszintén szólva egy picit félek is. Ha lebukunk, nekünk annyi. Shawn talán elveszítheti az állását, én pedig közszemlélet tárgya leszek. Shawn-nak sosem beszéltem sokat az érzéseimről, vagy a múltamról, így szinte alig tudja összerakni, hogy mik vannak bennem. De azt hiszem azt tudja, hogy borzalmasan félek attól, hogy olyan embereket veszítek el, akiket szeretek. És perpillanat most ő az egyetlen ember, akit félek elveszíteni. A családomat elveszítettem. Igaz barátaim sosem voltak, de most van egy ember, akit legjobb barátomnak, és szerelmemnek tudhatok, és semmi pénzért nem szabadulnék meg, ettől az érzéstől.

– Kisasszony – szólít meg a taxis – Megérkeztünk.

– Jaj, sajnálom – mentegetőzöm – Mennyi lesz? – veszem elő a pénztárcám. Megmondja az összeget, én pedig a fizetés után, a cuccaimmal együtt távozom a kocsi közeléből. Tekintve, hogy csak vendég leszek, nem kell bejelentkeznem, de attól függetlenül, lapulva teszem meg a távot, a bejárat és liftek között. A bőröndömet húzom magam után, míg a vállamon egy táska pihen. Nem hoztam sok dolgot, de mindkét táska jó nehéz.

  Amikor meglátom Shawn-t, a szívem egy pillanatra megáll. Kissé elmosolyodom, majd beállok mellé, a lifthez. Ujjaival megérinti a karom, a bőröm pedig lángra kap. Szinte futva szállunk be az üres liftbe, hogy mihamarabb kettesben legyünk. Amint az ajtó becsukódik előttünk, Shawn maga felé fordít, és megcsókol. Óvatosan ízlelgeti az ajkaimat, míg karjaival úgy fog, mintha egy törékeny porcelán baba lennék. Egyik kezét az arcomra teszi, majd zihálva elválik tőlem. Nem nagyon, csak annyira, hogy a szánk nem ér össze. A homlokát az enyémnek dönti, míg az orrunk is összeér.

 – Szia – zihálja a számra – Hercegnő.