4. fejezet - Ribanc

Sziasztok!Nos, ismét sok-sok késés után, itt vagyok az új fejezettel, ami remélem tetszik nektek. Őszintén szólva imádtam írni minden szavát. Ez az egész már meg volt a fejemben, mire letudtam az egészet írni. A következő fejezetben sokkal több magyarázat lesz mindenre, főleg ennek a fejezetnek a végére lesz egy fontos magyarázat, de az most mindegy. Hát, remélem tetszik, és köszönök mindent. A zene nem magyaráz meg sok mindent, de talán ez illik a legjobban a fejezethez.
Jó olvasást!
millió puszi,xx Dorie C.

Lionheart

– Aludj – suttogom. A hangom megtöri a sötét szobában lévő csöndet. Már a tévé sem megy. 

  Egymás mellett fekszünk, én nem vagyok, álmos, Shawn viszont annál inkább, hisz neki ma egy másfél órás koncertje volt. De inkább mellettem fekszik, ébren, miközben az oldalamat simogatja. Laposakat pislog, igazából, már, az alvás határán van, de kitartóan ébren marad. Én az arcát simogatom, várva, hogy végleg lehunyja a pilláit, és aludjon, de nem használ. Egy sötét kék pólóban van, és egy alsónadrágban, míg én egy bugyiban, és az ő, egyik, hosszú ujjú, pulcsijában. Lassan a hasára fordul, ezért én mára hátát simogatom, hogy tényleg elaludjon. Az oldalamról, a másik kezemre teszi a kezét, ami a számnál pihent, eddig. Nem alszik. Közelebb kúszok hozzá, átöleli egy karjával a derekam. A szét tett lábai közé teszem, az én jobb lábam. Teljesen összegubancolódva fekszünk, a bevetett ágyon. Még arra sem volt ereje, hogy várjon fél percet. A szobába már félmeztelenül jött. Átvett egy pólót, majd levette a nadrágját, zokniját, és bedőlt az ágyba. Én addigra már megfürödve, és pizsamában, vártam rá, valami hülye műsort nézve a tévében. 

  Nem tudok arról, hogy Camila, esetleg, tudomást szerezett arról, hogy itt vagyok, de még nem találkoztam vele, és nem is tervezek. Nem szeretnék egy olyan lánnyal találkozni, aki tönkre akarja tenni Shawn, és az én életemet. Egyszerűen nem szeretném látni az arcát, a lényét, és semmit, ami vele kapcsolatos. Gyűlölöm, mert el akarja venni tőlem Shawn-t, az egyetlen embert, akit magam mellett tudhatok. A legjobb barátomat, és a szerelmemet. És gyűlölöm azért, mert tudom, hogy Shawn most szenved. Megakarom őt védeni, bármi áron. De nem akarom, hogy neki rossz legyen. Ha ő jól van, akkor én is, bármilyen klisésen is hangzik ez az egész. Ez olyan, mint a ,,Ha te ugrasz, én is ugrom” felállás. Ha Rose nem szenvedett volna, akkor nem akart volna leugrani, és akkor nem lenne ott Jack, hogy megmentse a lányt. És akkor nincs szívfájdító szerelmes sztori.

– Hercegnő – az arcára emelem a tekintetem. Az egyik szeme teljesen be van csukva, míg a másik csak félig, és úgy bámul rám.

– Tessék? – kérdezek vissza, de ő már az álmok világában táncol. Vékony mosollyá húzom a szám, és megsimítom az arcát, később egy apró puszit nyomok rá. Még jobban befészkelődök a karjai közé, és én is próbálok elaludni több-kevesebb sikerrel. Az agyam kattog, de a szememet alvásra bírom.

 Reggel Shawn még mellettem van. Régen volt olyan, hogy mellette ébredek, hisz mindig eltűnik, mire felébredek, egy üzenetet hagyva maga után. Elmosolyodom, amikor észre veszem, hogy egy nyálcsík van az arcán, amit próbál ugyan álmában letörölni, de nem sikerül, csak jobban elkeni. Motyog álmában. Valami értelmetlenséget, de azt nagyon magyarázza, valakinek. A takaró, alattunk van, így az én lábam az éjszaka folyamán, jégcsappá változott. Shawn a hátán fekszik, míg én az ágy szélén az oldalamon a lehető legtávolabb Shawn-tól. Úgy látszik éjjel vándoroltunk. Nehezen, de feltápászkodok az ágyból, és a ruháim után nézek. Egy adag tiszta ruhával, és a kis neszeszerrel, amit magammal hoztam, bevonulok a fürdőbe. A pizsamámat levetem, a hajamat pedig felkötöm egy kontyba. A jázmin illatú tusfürdőmet a kezembe veszem, majd belépek a zuhanykabinba. Megengedem a vizet, ami először hideg, majd szépen lassan, bőrt égető, forró lesz. 

  Lassan megfürdök. A bőröm piros lesz a víz hőmérséklete miatt. A víz eláll, körém pedig egy törölköző csavarodik. Kibontom a hajam, majd kifésülöm. Bekenem magam testápolóval, ami gyorsan felszívódik, aztán felveszem, a kiválasztott ruhadarabokat. Kint nincs olyan meleg, de az idő hidegnek sem mondható. Egy hosszú ujjú pulcsit veszek fel, fekete farmerral. A sminkem a szokásos. Alig látszik, de lehet látni, hogy az arcom nem a természetes. Kimegyek a fürdőből, és a szekrényhez lépek, ami előtt ott van a bőröndöm. Elé térdelek, és belerakom a felesleges dolgaimat.

– Még nem láttalak rövid ujjúban – szólal meg mögöttem Shawn, mire kissé megugrok. Hátra fordulok. Az egyik könyökén támaszkodik, és úgy néz rám, mosolyogva. Felállok, és én is somolyogni kezdek. Mellé ülök, ő pedig átfogja a derekamat, azután magára húz. Arcomat kezeibe fogja, és megízleli az ajkaimat. Apró puszit nyomok a szájára. Felsóhajt, majd felül, így már az ölében ülök.

– Mik lesznek ma a programjaid?

– Még nem tudom, de tegnap azt mondták, hogy lesz két interjúm. Egy tévés, és egy az egyik újságnak, tehát valahol erre felé, egy szobában, vagy talán az itteni stúdióban, miközben a készítjük a további dalokat…. – magyarázza – Te merre leszel?

– Megnézem a várost, valahol eszek valamit, aztán este visszajövök – mesélem neki a terveimet. Elmosolyodik, és egy puszit hint a tenyerembe. A másik kezem végig szánt a haján.

– Nem jó így…. – sóhajt fel. Bólintok.

– Tudom.

– Egyszer, ígérem, hogy a te kezedet fogom meg majd az utcán, és a te szádat fogom megcsókolni a táncparketten. Ígérem, hogy egyszer mi is olyanok leszünk – összeszorítom a szám, és bólogatni kezdek. A nyakhajlatába, hajtom a fejem, aztán egy puszit adok a bőrére – Hiányoztál.

– Te is nekem – állok fel. A derekamra teszi a kezét, és felnéz rám.

– Arra gondoltam, hogy este rendelek fel, ide, kaját, és összebújva megnézünk egy filmet…. – kajánul elmosolyodik, én pedig kuncogva bele boxolok a vállába, tudatva vele, hogy értem mire gondol.

– És a rajongóid azt hiszik, hogy te egy nagyon jó fiú vagy, akinek a képe benne van a szótárban a romantika szó mellett – gúnyolódok, miközben mutogatok.

– Hát, már elmondtam, hogy A.D.I.D.A.S miről szól…. Szerintem nem kell annál több, hogy rájöjjenek, hogy nem vagyok kezdő ebben a témában – a derekamnál fogva leránt az ágyra, a hátamra gördít, és felém telepszik.

– Több olyan dalt kéne írnod, ami a szexről szól. Azt úgyis mindenki szereti – simítok végig a nyakán, a mutató ujjammal. Behunyja a szemét, és felsóhajt.

– Ne ingerelj, Hercegnő.

– Mit is mondtál? A fanfictionok-ban, hogy hívnak a rajongók? Apuci? – gondolkodok el. A számat csücsörítem, és odarakom a mutató ujjam. Shawn a nyakamhoz hajol, és puszilgatni kezdi. Felsóhajtok, és beletúrok a hajába. 

  Az ajtón kopogtatni kezdenek, én pedig oda kapom a fejem. Ijedten Shawn-ra nézek, aki annyit tátog, hogy bújjak az ágy alá. Megforgatom a szemem, de megteszem amit mond.

– Jó reggelt, Shawn – köszön neki egy férfi hang, amihez később egy cipő is társul. A levegőt is próbálom halkan venni, hogy még gyanút se fogjanak, hogy itt vagyok. Nem sokkal később egy magassarkú cipő is belép a szobába. Camila. A kezeim ökölbe szorulnak, amint felfogom, hogy ki is ő.

– Shawnie – nyávog. Eddig, akárhányszor, Shawn beszélt róla, egy kedves embernek hittem ezt az embert, akit szeretnék megismerni. De most rájöttem, hogy mennyire is gyűlölöm őt, és soha, de soha nem akarom látni.

– Ne – látom, ahogyan Shawn arrébb áll, amint a magassarkú mellé ér.

– Ezt az utcán muszáj lesz csinálnotok, Shawn. Különben oda minden. Tudod mennyibe fájt ez nekem? – emelt hangol beszél a másik férfi.

– De én ezt eleve nem akartam, Andy – tehát Andy a pasi, akit most gyűlölök.

– Ha kell a hírnév, a pénz, és a rajongók… Akkor köteles vagy ezt is megcsinálni.

– De hát nekem kell a pénz, nekem elég lenne valami fura munka is… Egyébként pedig, nekem már akkor is voltak rajongóim, amikor csak videókat töltöttem fel a Vine-re. A hírnevet, pedig nekik köszönhetem, nem pedig egy olcsó szukának – a magassarkú tulajdonosa felkiált.

– Én? Szuka? Megmondom, hogy ki a szuka. Az a ribanc Ja…. – még mielőtt kimondhatta volna a nevemet, valami történik, amit ugyan nem látok, de letudom szűrni, hogy mit csinált, Shawn.

– Oké, ez így jó. Sok ilyen csók kell, ahhoz, hogy megtartsd a pénzed – valaki felsóhajt. A szívem összefacsarodik, a csók szó hallatán. Tehát megcsókolta.

Shawn motyog: Ilyen áron nekem nem kell pénz…. A levegőt, még mindig halkan veszem. Szeretnék szólni, de nem teszem. Csöndben maradok, és addig fekszem az ágy alatt, amíg egy cipő sem marad a szobában, és az ajtó becsukódik. 

  Sóhajtva kimászok az ágy alól. Legszívesebben utánuk rohannék, és beolvasnék mindenkinek, köztük Shawn-nak is, de csak leülök az ágyra, a kezeimet pedig az ölembe teszem. Shawn egy akkora barom volt, hogy aláírt egy ilyen szerződést. De ki ír ilyet egyáltalán? Ki szabja meg egy tizenéves fiúnak, hogy csak sztárokkal randizhat? Átolvastam Shawn szerződését, nem is egyszer, de még mindig nem értem, hogy mi jó nekik ebből. Oké, a pénz, de nekik megér ennyit? Hogy egy fiú, vagy akár egy lány, aki ugyanerre a sorsra jutott, belefullad abba, hogy titkolnia kell a szerelmét, csak mert a választottja nem híres?! Dühös vagyok rájuk, mindenkire! De Camila-t sem értem. Ő nem is ennél a kiadónál van. Nem értem, hogy bírták őket egymás mellé lökni. És eddig Camila, tényleg egy aranyos, és kedves lánynak tűnt, nem hittem volna, hogy van egy ilyen sötét oldala is. De Shawn-ra nem is dühös vagyok, hanem inkább sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen menedzsmentje van, és sajnálom, hogy ilyen barátokra bír csak találni, a munkája miatt. 

  Lassan felállok, és a táskámat a kezembe kapva kilépek a szobából. Becsukom magam mögött az ajtót. A torkomból egy hatalmas sóhajtás szökik ki. A levegőt  nehezen veszem, a térdeim kissé remegnek. Forr bennem a düh, de erőt veszek magamon, és nem mutatom. A lifthez sétálok, és a gomb megnyomása után, csendben várakozok. Belül harapdálom az ajkaimat. Amint a lift megérkezik, beszállok, és békésen hallgatom a bent hallható lágy zenét, miközben a földszint felé haladok. Párszor megáll, így mire megáll, már sokkal több ember van ott, mint az elején.

  A belváros felé igyekszem. Megállok egy cukrászdánál és bemegyek. Megcsap a cukor illata, ami miatt korogni kezd a gyomrom. Rendelek magamnak egy kis sütit illetve egy csésze kávét, majd leülök egy eldugott sarokba. A lábaimat keresztbe teszem, és enni kezdek. Lassan pusztítom el a reggelimnek nevezett édességet, illetve a kávémat. 

  Egész nap a várost bóklászom. Este hatkor kezd sötétedni, nyolckor pedig már a koromsötétben sétálok a parkban. Félhetnék, de nem teszem. Nem látszik túl veszélyesnek. A jobb kezemben egy Victoria's Secret – es szatyor, a bal pedig egy Bobbi Brown – os zacskó. Nem vettem túl sok dolgot, csak olyan dolgokat, amik szükségek, és amúgy is vettem volna valamelyik nap. Mint a fehérnemű, és a smink. Leülök az egyik padra, és a mobilomra pillantok. Még egy óráig nem mehetek vissza a szállodába. A nap folyamán beszéltem Shawn-nal, és úgy egyeztettünk, hogy este kilenc körül térek vissza a hotelba. Így a legbiztonságosabb. Így nem bukhatunk le, előttük. 

  Mellém ül egy idős bácsi. Ahogy ránézek a Bolond Kalapos jut eszembe róla. Nem olyan durva sminkkel, és olyan fura ruhával, de ő jut róla eszembe. Félmosolyosra húzom a számat, és a cipőmet kezdem el nézegetni.

– Tudja, – szólal meg, én pedig furán nézek rá, hogy mit is szeretne – anyám mindig azt mondta gyerekkoromban, hogy hazudni rossz dolog. Pedig ő is mindig hazudott magáról, a családról, apámról. Én a gyerekeimnek ezt tanítottam; A hazugságot elhiszik, az igazságot nem – ránézek.

– És ezt miért mondja el nekem? 

– Csak úgy. Tudja a szívünk egyszer belefog halni a sok hazugságba – ő is rám néz, én pedig ismét a parkot kezdem el vizslatni. Az egyik fán meglátok egy mókust. 

– Mennyi hazugságot bír el a szívünk? – kérdezem az öreg kalapost.

– Érezni fogja, ha kezd megszakadni, és akkor jobb minden hazugságnak véget kell vetni – magyarázza – Tudja, rossz nézni, hogy mostanában mindenki csak a mobilokat bújja, még akkor is, ha egymás társaságában is vannak. Hiányzik a gyermekkorom, amikor még nem ilyenek voltak az emberek, és a barátságok életre szóltak. Sok embert veszítettem már el az életem során. Egy fiamat, a feleségem, és tudja, minden barátomat túl éltem. Nem vagyok magányos, hisz ott van a két lányom, és az egy fiam, és az imádott unokáim, de nekem az is elég amikor ide kiülök és nézem a parkot. Az embereket, akikről már mindenki tud mindent, hisz mindenki megoszt mindent a interneten. Hiányzik, hogy nem látok olyan embereket akik rácsodálkoznak egymásra. Régebben a feleségemmel mindig kiültünk ide, és néztük a bimbódzó szerelmeket. Ma már nem látni ilyet az utcán – csak bólogatni tudok. A torkom szorít, és nagy erő feszítésembe telik, hogy ne álljak fel és kiáltsam ki a világnak, hogy mennyire szerelmes vagyok Shawn-ba. Bár mondjuk, a legtöbben nyilván csak egy buta rajongót látnának, aki nem tudja kezelni magát.

– Köszönöm – mondom kissé könnyes szemekkel.

– Nagyon magába volt zuhanva – állapítja meg – Legalábbis ez látszódott magán.

– Hát, bármit is látott, millió érzés volt bennem, de, most sokkal jobban érzem magam – mosolygok rá. Rábólint, majd feláll, és köszönés nélkül, ahogy jött, elmegy. Vigyorogva indulok el a szállodába, és nem érdekel, ha lebukunk, pedig tudom, hogy sok esély van rá.

  A lábaim sebesen váltogatják egymást. A szatyraim többször is neki ütköznek a lábszáramnak. A bácsi monológja hangzik el újra, és újra, a fejemben, miközben monoton lépkedek. Magamban megfogadom, hogy az összes könyvemet elolvasom, amint haza érek, és félre teszem a mobilom nyomogatását, egy kis ideig. 

  Shawn ajtaja előtt körbe nézek, de szinte rögtön kopogok. Amikor kinyílik az ajtó, alig hiszek a szememnek. Hirtelen hullok darabokra, de minden részletem gyorsan visszaépítem. Előszedem a legundorítóbb műmosolyom és rámosolygok arra a ribancra.